Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Perger Gyula: A vallásos élet és a népszokások tárgyai
jelet „kontyos” fejfának, a csónakorrhoz hasonló végződésűt pedig „csúcsos”, vagy „hegyes” fejfának nevezik. A fejfák egyes részeit az emberi testrészek nevével jelölik. „A sírkörösztnek is van feje, nyaka, karja, dereka, lába, talpa. ” A 19. század végéig kontyos fejfa csak asszonyok, hegyes csak férfiak sírját jelölhette. A 20. század folyamán a szokás elhalványodott, s már mindkét nembeli síron megtalálható mindkét típus. (12.45) (Timaffy 1963) A fejfák megformálása, díszítése beilleszkedik a vidék famegmunkáló hagyományába. A kerítésoszlopok, kapubálványok mintha előképei volnának az oszlopos fejfáknak, a táblás fejfák előlapjai, áttört díszítményei pedig a széktámlákat idézik. (12.46-47.) (Kunt 1983, 48) Az általánosan elterjedt keresztek nagy változatosságot mutatnak. Készülhettek fából, esőtől védő fedéllel, öntöttvasból, de kifaragták őket kőből is. Az 1960-as évektől gyakorivá váltak a házilagosan előállított öntött-beton sírkeresztek. Falusi temetőinkben a különböző felekezetek előírásai, hagyományai, hitelvei miatt jól elkülöníthetők a hagyományos katolikus és protestáns síremlékek. (12.48-52.) Ezen túl - talán a helyi lehetőségek, faragók, vagy ízlés miatt-, viszonylag jól körvonalazható egy-egy fejfatípus elterjedése. A Kapuvár környéki robusztus fejfák könnyedebb barokkos vonalakat őriztek a 20. század közepéig. (Csipkés 1940) A Sopronhoz közeli német települések temetőiben gyakoriak a 19. században készült díszes, kovácsolt- és öntöttvas keresztek. (3.27.) < 12.46. A kapuvári temető fejfáinak típusai. Csipkés Kálmán gyűjtése és rajza 1940. SM.NLT.509 12.47. Fejfák a vitnyédi temetőből. Csipkés Kálmán gyűjtése és rajza 1940. SM.NLT.510 517
