Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Csupor István: Fazekasság

zottságával egy kicsit a győriek hasonló edényeit idézi. A felsőlászlóiak azonban a zöld mázat magafalán használták, azaz nem öntötték alá fehér földfestékkel, így az agyag színe miatt a máz is sötét lett. A nagy kancsó 1815-ben készült, és nagyon szép bizonyítéka a felsőlászlóiak fazekas tudásának. (11.34.)

Nehéz úgy felrajzolni a Kisalföld fazekasságának teljes képét, hogy a legtöbb fazekasközpont agyagművességéről szinte semmit sem tudunk. A cserépedények jelentős részének készítőhelye meghatározhatatlan, lehetetlen tehát eldönteni, honnét is származnak a háztartások kevéssé díszített darabjai. A helyben készült cserepek mellett természetesen nagyobb távolságból is érkeztek fazekasmunkák. Ezek olyan igényeket elégítettek ki, amelyeknek a helybeli fazekasok munkái nem feleltek meg maradéktalanul, vagy legalábbis alulmaradtak a messzi földről származó edényekkel szemben. Ilyenek voltak mindenekelőtt a főzőfazekak, amelyek zömükben Vas megyéből, az Őrségből, illetve Gömörből és Csákvárról származtak, kisebb számban az osztrák területekről. A főző- és sütőedények közül most kettőt emelünk ki. A különleges megoldású tíz kis tálkából összeépített, belül sárga, kívül zöld mázas tarkedlisütő, helyi nevén a tojás sütő, mely annyiban tér el a megszokott formától, hogy ennek is cseréplábakat ragasztott készítője, hogy a parázs fölé lehessen állítani. (11.35.) Egy másik, szintén Sopronban előkerült lábas edény, egy nagyon lapos, háromlábú tepsiféle, feltehetően a helyiek egyik különlegessége, a kígyórétes készítéséhez volt használatos. (11.36.)

11.35. Nagyméretű mázas tarkedlisütő edény. SM.63.15.2

11.36. Háromlábú sütő edény.

SM. 61.77.1

All