Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Csupor István: Fazekasság

szervezeteknél, a céheknél is, elsősorban szépségük és tartósságuk miatt. A legkülönbözőbb céhek igényeltek a habán mesterektől céhedényeket, korsóféléket vagy tálat, így többek között a szabók, mészárosok, a csizmadiák, kerékgyártók, kádárok, és persze olyan városi mesterséget űzők is, mint például a pékek. A győri pékek 1740-ben rendeltek a habánoktól egy bokályt, amelyen a füllel átellenes oldalon egy növényi ornamensekkel körbezárt mezőben a királyi korona alatt a mesterség jelvényei, a perec és más készítmények szerepelnek. Ez a kancsóféle már jó példa a habán munkák 18. századi elnépiesedésére. Bár a színek és az ábrázolások nagy része hasonlít a régiekre, az egész minta elnagyoltabb. (Kresz 1972, 219- 231; 1983; 1984.) A régi elemeket idézi ugyanakkor a dekoráció alsó és felső sávjában szereplő pikkely- vagy szőlőfürtminta, amely a korai habán edényeknek is gyakori motívuma. (11.6.) A 18. században és főleg a 19. század elején azonban a fajanszmunkák népies íze még erősebb lesz, és ezeket az edényeket helyesebb poszthabánnak vagy késő-habánnak nevezni, hiszen az eredeti habán udvarok nagy része erre az időre már vagy megszűnt, vagy ha lakói helyben is maradtak, az erőszakos katolizáció révén éppen jellegzetes, önálló vonásaikat vesztették el. Ebben az időszakban már egy-11.6. A győri pékek habán céhkorsója a mesterség attribútumaival, 1740. XJM.C.64.139.1

463

11.7. Késő-habán ónmázas tál, 18. sz.

SM.58.214.1