Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
szükséges volna, bátron le kaszálhattya, de takaró kaszával, hogy a’ rend föl szedetvén, és nem baglában, hanem kévikben lehessen kötni, és föll kepélni, mind az őszi mind a’ tavaszi jószágot. ”18 b.) Gazdatiszti instrukciók, levelezések, munkaszerződések A korai gazdasági utasítások általában a nagybirtokok udvarbíróihoz szóltak, a gazdálkodás egészére vonatkoztak. A forrástípus 16-17. századi elterjedésével már középbirtokosi instrukció is ismert. 1696-ban a neves katona, Ebergényi László, iváni kulcsárjának a borkezelésre vonatkozóan olyan utasítás-sort adott, amelyben az általános elvek keveredtek a konkrét borjavítási előírásokkal, így a 2. pont a borokra történő szorgalmas felügyelést, tisztántartást, a jó és a rossz bor megkülönböztetését, a megfontolt kimérést írta elő. A 3. pont: „...a Borokat minden héten tiszticsa, az hordókat megh törölje, meg tőlcse, minden héten, minden űz akó Borra egy Soproni icze Bor be vitetik töltelikre szamadasban. ” A birtokaitól gyakran távol levő Ebergényi 1698-ban Pászthory Ferencnek adott utasításokat a Sopron megyei javak kezelésére, majd azt 1703-ban megújította.19 Míg egyes nagybirtokokról, például a Batthyányak rohonci uradalmából már a 16. század végétől fennmaradtak folyamatos gazdatiszti levelezések, a térség középbirtokai közül az Ebergényi birtokok az elsők közé tartoznak, ahol ezek a forrástípusok jelenleg folyamatos sorozatokban a 18. század elejétől ismertek. E levelezés gyakorlati jelentőségét a minden uradalom életében, így a térség középbirtokosainak kisebb domíniumai szempontjából is fontos, gondos és lázas készülődést hozó szürettel kapcsolatos levelezés illusztrálhatja. Ebergényi László basztifalusi (Dasztifalu) tiszttartója, Farkas Ferenc már a fölöttébb száraz 1718. évi szeptember elején urát az íirmösbor iránti instrukcióra kérte. Rövid időn belül jelezte: „...az hordókat megpintéreztettem locsmandi pintérrel, elegendő edény lészen, csak meg tellyenek. ”20 A földesurak levelezésének, uradalmi tisztviselők iratainak egy sajátos típusa a nagyobb munkákhoz (aratás, szüret) fűződő, uradalmon, megyén belüli, illetve más megyéből jött vándormunkásokra vonatkozó aktuális utasítások, eligazítások, illetve a velük megkötött munkaszerződések sora. Ezt illusztrálja Kováts Márton szentmártoni tiszttartó öt aratógazdával kötött szerződése. Az uradalom tekintettel arra, hogy „Tudva vagyon az, hogy mostanában azon jobbágyok, akik esztendőbeli kenyereket aratással szerzék be, leg nagyobb szükségben legyenek”, azért a földesúr Szent Mihály napi megadásra 56 forintot kölcsönzött a vállalkozáshoz a cselédek félfogadására.21 Ugyanekkor, a tiszttartó hasonló szerződést kötött két szentmártoni aratógazdával, a mezőváros határában található 41
