Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

10.41. Özvegyasszony két fiával. Nyalka, 1915.

Magántulajdon.

szerepű „eló'ruhát”, kötényt a szoknya elülső részén. Ez konzerválódott a díszmagyar ruhán a 19-20. századra, és általában a népviseletekben. Ezen a vidéken a durvább fehér vagy kék vászonból, esetleg gyolcsból varrt munkakötények mellett fontos volt a táncalkalmakra való kötény, amely például Kapuvárott 1920 előtt höveji piros-fehér hímzéssel, fehér gyolcsból ráncolás nélkül készült. Jellegzetes a templomi kötény is, amelyet Kapuvárott sötét színű selyemből, ráncolással, derékpánttal varrtak a varrónők, és három szélén különféle szegélydíszekkel láttak el. (10.3., 10.28.) A legtöbb helyen csak éjjel, alváskor lehettek kötény nélkül a nők. Szanyban az a ritka jelenség is előfordult, hogy a kivetkőzés előtti fázisban már nem tartozott kötény az ünneplőhöz, hanem csak egy széles öv, az azonos anyagú-színű ujjas és szoknya kelméjéből. (10.42.)

416