Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet
adatközlőm emlegette: „Édesanyám olan heles, testes, faros vót, nem kellett neki kóbász, rávett két szál szoknyát, szélesebb vót, mint én ötbe. Én meg ilen csúna vékon vótam életembe. ” A kapuvári szoknya körvonala azelőtt menedékesen, mondhatni trapézalakban bővült lefelé, mint később a szintén rövid derekat kedvelő német locsmándié (Lutzmannsdorf). (Ю.З., 10.22., 10.58.) Az újabb kapuvári divatban nagyjából az első világháború után alakították ki azt a helyileg nagyon jellegzetes formát, hogy a karcsúbb deréktól hirtelen, majdnem vízszintesen ugrik ki a csípő és már lejjebb sem lesz sokkal bővebb, szélesebb a szoknya. (10.28., 10.32.) Úgy vélekedtek, farpárnával „helesebben föl lehetett őtözni, belesebben állt a szoknya. ” Arra való, hogy járáskor, tánckor „ha jobban pördítették, mégse csússzon el a szoknya ”, és hogy „ kerekesebben állón. ” A 20. század elejéig a nagyon hosszú, csaknem bokáig érő felsőszoknya alá sok alsó kellett, hogy szebben kiálljon az alja: „ha nem volt sok szoknya, akkor lógtak, csúnya vót. ” Hasonlóan vélekedtek a szanyiak a saját viseletűkkel kapcsolatban, hogy „beáll a szoknya alia, ollan, mint a burkus, ha nincs rajtuk elég alsószoknya”. Csípőpárnát is azért használtak Szanyban. mert a szoknya alját a láb „másképp bekapta, ha ment. ” (10.38.) A sokszoknyás öltözködést gyakran a „bokros” jelzővel illették a répcemellékiek és a rábaköziek. Az első világháború előtt általános érvénnyel a „ bokrosán öltözés” számított a legcsinosabbnak. A csornaiak is olyan bokrosán öltöztek, hogy állítólag „egy nagylány vagy menyecske nem is ülhetett volna be a paciba a templomban, mert nem fért volna be”, azért is kellett végig állniuk a misén. A vagyoni különbségek azonban megmutatkoztak az eltérő szoknyaszámban. Kapuvárott például mindenki felvett ünnepen az alsó inge fölé egy farpárnát, egy mellényes szoknyát, egy-két barhentszoknyát, négy keményített-vasalt gyolcs alsót és egy finomabb kelméjű felsőszoknyát. Ám a parasztlányok (vagyis a gazdagok) még egy vattázottbélelt szoknyát és keményítettből is ötöt-hatot viseltek hivalkodóan. 1900 előtt még a mezőre is fölvették a vattázott-bélelt szoknyát az idősebbek. Csornán kissé vékonyabban öltöztek, ott senki sem viselt ennyi szoknyát. (10.36.) Egy csornai asszony az 1910-es években vásárra ment Kapuvárra és betért egy ottani ismerőséhez. Amikor az öltözködő kapuvári asszony már a kilencedik szoknyát vette föl, nagyon elcsodálkozott a csornai, hogy hogyan bírja el? A kapuvári asszony felvilágosította, hogy sok szoknyát kell fölvennie, mert arról ismerszik meg, hogy ki földtelen zsellér és ki földes gazda: „Aki csak hetet-nyolcat vesz rá, az zsölléres, aki kilencet-tizet, az gazdaságos. ” A csornaiak csak nevették aztán otthon. Egy másik csornai asszonynak meg egyenesen „elképesztő” élményben 10.38. Szanyi magyar menyecske, télies ünneplőben. Magántulajdon. 411
