Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet
ketét, kék csíkkal. 70 év fölött már csak kasmírkendőt viselt ünnepen is, fekete alapút, amelynek a széle virágos. Gazdag asszony csupán akkor vett föl tiszta feketét, ha gyászolt. A második fejviseleti réteg a Répce melléki magyaroknál hiányzott. Náluk, a fejkötő divatjának elmúlása után megjelenő tarkókötésű lakodalmi kontyoló piros babos kendő már nem számítható a népviselethez. A horvátok, Kópházán és Lajtakörtvélyesen (Pama) 1890-1920 között a hátrakötő kendő egyik sarkát előre, a mellre fektették, a másikat hátravetették. (10.29-30.) Hasonlóan tettek a fennmaradt ábrázolások tanúsága szerint a rétfalui (Wiesen) és a nádasdi (Rohrbach bei Mattersburg) németek a 19. század közepén, talán a fényképészek ötletére. (Kápolnai 1869 a-b) A 19. század első felében annyira kedvelt fehér kendőnek hátul kötött, és a fejkötő fölött újra megcsomózott viselési módját örökítették meg 1822-ben Moson városában. (10.21.) Locsmándon (Lutzmannsdorf) a 20. század első felében a közönségesen megkötött alsó kendő kicsi volt és hangsúlytalan, jól érvényesítette az alatta levő fejkötőt. Szinte fölötte lebegett, szemből nézve pedig sötét hátteret adott szalagcsokra két fülének, növelve hatásukat, még erősebben szélesítve a fejet és az arcot. (10.22.) A harmadik fejviseleti elem az áll alá vezetett felső kendő, sok esetben a két másik réteg fölötti harmadik réteg. Anyag és szín szerint sokféle változatát használták. A 19. században túlnyomó a fehér kelméjű, amely később fiatalos, ünnepélyes szerepre szorult vissza, például csak az első gyermek megszületéséig viselhették. A 19. század első felének díszítetlen vagy csipkés-fodros szélű kendőit sok helyen a hímzett példányok váltották föl. (10.1., 10.8., 10.29. Horvát házaspár ünneplőben. Kópháza, 1885. SM.F.923 10.30. Horvát házaspár ünneplőben. Kópháza, 1891. SM.F.1585 10.31. Horvát házaspár ünneplőben. Kópháza, 1905. SM.F.926 403
