Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

pon hívták új menyecskének. A díszes fejkötőt általában 35 éves korig hordták a menyecskék nyári ünnepélyes alkalmakkor. Fölötte csak hátrakötő kendővel, vagy harmadik rétegként áttetsző fehér, áll alá vezetett kendővel is. (10.18., 10.39.) Aki tovább viselt volna ilyen kontyborító kobakot és fehér tüll „tilángli” fejkendőt, azt megszólta a közösség. A két világháború között „vót egy ötven éves, monták is, hogy vén szamár, még most se hagyja el a tilángli keszkenyőt. Kobakba vót, a pofája meg ráncos vót. ” Amikor a díszes fejkötő a 20. század közepén kezdett kimenni a divatból, akkor már csak azon az egy napon tette föl az asszony a fejére, amikor új menyecske volt. Az alsó fejviseleti elem meg is kétszereződhetett. Az 1808-ban készült képen a köpcsényi horvát asszony tarkón elhelyezett, nagy, pajzs alakú hajkontyán talán két rétegű a fejkötő, vászon fölött selyem, piros szalaggal átkötve. Hátul erősen nagyobbítják a látványban a koponyát ezek az elemek. (10.26.) Kontyfésűt is kombinálhattak fejkötővel. Győr megyében az 1870-es évek elején „...a részben még horvát... viseletű Szt.-Iván” külön sziget volt a magyar ruházatú szomszédság közepette, melynek csupán egy különlegességét említették a női viseletből, „...az éltesebb nőknél ... tornyosán fésűre illesztett fejkötő, míg a fiatalabb nemzedék teljesen hozzásimul a magyar viselethez. ” (Vargyas 1874, 177) A divatváltozás tehát az államalkotó nemzethez való asszimiláció irányában haladt.

10.25. Horvát asszony fejviselete. Köpcsény, 1808.

Johann Pacsich nyomán rajzolta Balogh Katalin.

10.26. Köpcsényi horvát asszony és férfi téliesen, nyáriasan, 1808.

Johann Pacsich akvarellje. OSZK Kézirattár Föl.Germ. 984

399