Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

Az 1822-ben ábrázolt Moson városi német vagy magyar aszszonyok sajátos formájú fejkötője - a hátul kötött és az áll alatt kötött fejkendővel háromrétegű viseletté kiegészítve is - a viselője termetét magasabbnak mutatta. (10.21.) Említésre méltó a német Locsmánd (Lutzmannsdorf) feltűnő fehér fejkötője, amelyet a 20. század első felében gyakran fényképeztek. (10.22.) Hátrakötő kendővel kombinálva nemcsak a hátul majdnem derékig lelógó szalagvégei virítanak, hanem egy nagy szalagcsokor két ága is, amely az asszony füle mögött szemből és hátulról nézve is igencsak szélesíti a fejet, kerekarcú ideált hangsúlyoz.

A közismert rábaközi, továbbá Győr vidéki magyar, „kobakok” illetve „tutyi” nevű, flitterekkel díszített keménypapír kontytokfejkötők nagyjából azonos alakúak, bár díszítésük községenként más és más. Puha fejkötőkből alakulhattak ki, az aljukra laposan ráillesztett szalag is igazolja ezt. (Ujváryné Kerékgyártó 1937, 66-67) A népviselet esztétikájának az a vonása nyilvánul meg bennük, hogy a parasztság kerüli a lazát, az esetlegest, végleges, merev és állandó formákra törekszik. (Gáborján 1969, 14.) Azon kívül erő-10.23. Kevésbé tehetős menyecskék ünnepi fejkötői. Csorna, 1900 körül. CSM. 78.1.5; 87.1.41; 73.8.1; 98.2.2.1

397