Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

10.10. Két magyar lány föltűzött hajjal, nyárias ünneplőben. Szany, 1930. Diebold Károly felvétele.

SM.F. 12628

seletekhez bonyolult lapos fonatokból kialakított kontyot (10.10.), vagy egyszerű fonatokból felcsavart köszörűt hordtak. (10.20., 10.42.) Az űri divatban elterjedt lazább, vagy legalábbis fellazított előhajjal kiegészített kontyokhoz képest ezek a feszesen kialakított frizurák népművészeti alkotásnak tekinthetők. A természetesnél kissé nagyobbat és gömbölyűbbet mutatott a lány feje a kerek kontybán egyenletesen ráépített hajmennyiségtől. A koszorúviselet hátul kissé laposította a koponyát, de mégis a természetes formát hangsúlyozta, az erősebben torzító asszonyi fejviseletekkel szemben. Ugyanakkor a lány nyaka hátul is látható lett, bár a hajfonat tövénél megszokott ünnepi látvány, a szalagcsokor nem maradt el, hanem a hajról átkerült a gyöngy nyakékre. Ahol különlegesebb, cifra kontyot hordtak, így például Szanyban a 19. század végén „Nem is értett mindenki a fésüléshez, ezért »fűsülőasszonyok« jártak házról-házra, ők fonták a lányok haját »zsomporba«... Három, öt, kilenc ágra választották szét a hajat, fonás közben a szájukba vett vízből köptek a készülő fonatra. Száradás után így lett a fonat jó szoros. Az elkészült fonatokat a fej köré szorosan fölcsavarták. ”

384