Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet
vábbá a magam és a Vas megyei népművészet-kötet Répce melléki ruhadarab-közléseire utalhatok az idecsatolt képeken túl. (Domonkos 1957 a, 1991 c, 1994 b; Horváth T. 1992-1994; Flórián 1996) (10.51., 10.60-61.) A jelen fejezetben csak a parasztvarrónők keze alól kikerült ruhadarabokról, továbbá az általuk tervezett és alkalmazott ruhadíszekről szólhatunk külön, illetve adunk képeket. (10.5-7., 10.15-16., 10.23-24.) A három megye magyar lakossága a Rábaközben, főként a római katolikus lakosságú Kapuvár, Csorna és Szany mezővárosokban alakított ki híressé vált, mutatós parasztviseletet. A 19. században inkább Csornát emlegették, vagy Szanyból vittek kiállításra öltözeteket, ahol korábban alakult ki és múlt is el a sajátos és színes öltözködés. (Katona - Horváth 1998) Kapuvárott később virágzott a népviselet és általában a népművészet. Az első leírás, amely a rábaközi népi öltözködésre a kapuvárit hozza példának, 1896-ból való. (Bella 1896, 403) (10.3.) A 20. századi megfigyelők már főként ezt emelték ki, mint legszebb rábaközi népviseletet. A 19. században ezen a vidéken a „specialista” varrólányoknak és asszonyoknak az országos átlagnál nagyobb szerepe lehetett az öltözködéskultúrában, a helyi stílusok kialakításában. Az 1840-beli híradás szerint: „A ' nőnem a’ fehér ruha-neműket maga fonja, varrja, sőt kivevén az egyetlen réklit, minden öltözetét maga készíti. Van azonban minden faluban, legalább minden környéken, egy elhíresült varróné, kihez mindünnen kivarrás végett fejér kendők, különféle kartonok hordáinak szoknya készítésre. Van egy jeles főkötő-varróné is (marchand des modes). Ezeknek Ízlése szerint változik a’ divat, ’s ők adnak, úgy szóllván, tónt az öltözetben, melly ugyan azért különféle vidékeken különbözik, de lehet mondani, átalán egyezik még is. ” Tehát akkoriban elsősorban az ujjas (rékli), a szoknya és a fejkötő készítése volt a feladatuk. Megformált zsinór- és szalagdíszeket is applikáltak, amelyek országos viszonylatban talán itt voltak és maradtak a legjelentősebbek a népi ruházkodásban. „A’ szoknya alul három négy ’s több sorban váltva fekete, vagy veres pamutbéléses sodrottal kigyódzó - kék vagy zöld, piros, sárga rojttal egyenes - ismét háromszögű fekete vagy veres apró metélékekkel egyenes - megint pamutbéléses sodrottak, vagy egy.-szerün szalagokkal, kigyódzó menetben környeztetik. ” (F. 1840, 44, 49) (10.1.) A „sodrat” utóda lehet a kapuvári női mellényen a 20. században is előforduló, „sodrott”-nak nevezett zsinórdísz. A „metélékek” megfelelője lehetett a kapuvári szoknyákon a 19. sz. végéig (utoljára már csak a munkába, mezőre járókon) alkalmazott „kanér”, amelyet így magyaráztak adatközlőim: „Más anyagból hasítottak és mintásán rávarrták a szoknyák aljára. ” 376
