Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: Hímzés

patyolat, majd a finom, ritka szövésű, keményített pamutszövetre, „organdi” alapra hímzett fej-, és vállkendők sokasága. A höveji hímzés a pozsonyi hímzéscsoport egyik lokális változata, a fehér patyolat díszítése fehér varrással. A szegényebb asszonyok házi­­iparszerűen készítették hímzéseiket a környék - elsősorban Kapu­vár tehetős - asszonyai számára. Jellegzetes öltéselemeik a lyuk­hímzés, a láncöltés, a lapos- és huroköltés, a pókozás. A mintakincs rozettákból, leveles ágakból áll, melyet néha csokorrá fognak ösz­­sze. A tömött, vékony lapos öltéses elemek és a finom pókozások váltakozása teszi egyedivé a mintát. A faluban szinte minden asszony tudott hímezni, ismerte a pó­­kos hímzés 40-50 féle kivarrását. Igazán kiemelkedő hímző és ter­vező egyéniség Pócza Margit (1909-1991) volt, aki 14 éves korá­tól nem csak kapuvári gazda, hanem győri és soproni polgári csalá­dok megrendelésére is készítette míves textiljeit. Mintakendője, mely negyvenegy féle pókos bekötést mutat, a Soproni Múzeum gyűjteményében található. (9.88.) A kapuvári viseletét díszítő hímzés legnagyobbrészt fehérhím­zés. Figyelemre méltó, hogy 1905-1940 közötti időszakban ennek több mint a fele rendszeresen Hövejen készült. Szinte egyedülálló, hogy egy helység parasztviseletének ékességeit jelentős részben egy másik falu hímző asszonyai készítik. Egyéni rendelés tárgya volt a „varrott kendő”, zsebkendő (jegykendő, tánckendő), és a „táncos kötény”. A készítendő darab díszítését a kapuvári piacon beszélték meg a höveji varróasszonyokkal. A legdrágább fejkendő varratása - mely társadalmi rangjelző volt - fontos eseménynek számított, ilyenkor elmentek a hímzőhöz. „1932-ben az egyik Kiss Mihály lánynak olyan kendőt rendelt az édesanyja, »amilyen senki­nek sincs«, mindenkinél cifrábbat, különbet.” (Horváth T. 1972, 82) A kapuváriak a „bokrosing” fodrát is hövejiekkel készítették „fogasra”; „macskatalpas", vagy „csillagos” mintával. „A ruha­hímzéseken a rendelő és a készítő ízlése is megnyilvánult. A kapu­váriaknak készült darabokon kétféle stílus figyelhető meg: az egyik a megrendelők hagyományos igényeihez alkalmazkodik, a másik a készítők sajátos technikáját és formakincsét nyújtja. ” (Horváth T. 1972, 83) A magyar népi hímzés egyik legszebb, csipkeszerű terméke volt a höveji „pókos” hímzés. Ilyen lenge, csipkeszerű mintákat a kapu­vári, gartai, „höveji menyecskekendők” őriztek meg. Nevét onnan kapta, hogy a virágok közepén kivágott és körülszegett nagyobb lyukakat, levélbelsőket fehér cérnával készült beszövéssel, tűcsip­kével - pókozással - töltötték ki. A menyecskekendők alapanyaga könnyű, áttetsző batiszt, moll vagy lenbatiszt volt. A kapuvári ken-363

Next

/
Oldalképek
Tartalom