Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: Hímzés

számolással varrott darabokat az egész Nyugat-Dunántúlról ismerünk. A legrégebbi példányok mindkét oldalukon (színükön és fonákjukon), egyforma keresztöltéssel készültek. A motívumok szerkezete és elhelyezése rokonságot mutat a szabadrajzú hímzésekkel. A díszítmények az egyszerű és geometrikus szövött előképeket is idézik.

A szálánvarrott hímekkel kivarrt állatalakos lepedőszélek többsége piros pamuttal készült. A kismartoni példányon a cserépből kinövő virágtő mellett álló, szembe néző sárkányok láthatók. Ez a minta a lepedőszélen háromszor ismétlődik. A szélesen elnyúló mintaszakaszokat fent egy irányba haladó bárányok és virágtövek keskenyebb csíkja zárja le. Az alsó peremdíszen stilizált emberalakok és címerállatra emlékezető kétfejű sasok szabályos váltakozása adja a minta lendületét. Ehhez hasonló lepedőszél a Soproni Múzeumban és az esztergomi Ipolyi Gyűjteményben is található. A szegélymintán a kétfejű sas, talán a Elabsburg címer hatása lehet, bár ez a motívum már a 16. századtól ismert a magyar mintakincsben. (Gervers-Molnár 1983, 26)

Az archaikus mintakincset őrző díszlepedőkön kívül a ház öltözetét a kendervászonból készült szálánvarrott, gyapjú-, és pamuthímzéssel kivarrt párnavégek jelentették. Hímzés nem csak a párnavégen, hanem a párna felső lapján is található. Ez többnyire a főmotívumból kiemelt, egymás mellé rendezett, háromágú virágtöves, vagy indás változatban gyakori. A Rábaközben a korai példányokat - mára barnás-feketére fakult - gyapjúszállal, a későbbieket pedig piros pamuttal varrták ki. (9.77.) Megyénkben és a Néprajzi Múzeumban őrzött varrottasok legnagyobb része Kapuváron készült.

9.77. Párnavég piros szálánvarrott, fonatos hímzéssel, szegfűs virágtöves mintával. Sopron megye 19. sz. eleje.

В LM.27553

354