Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Szövés, festés

gyarázat az, hogy a lenszövő műhelyekben végzett igényes munka segítő személyzettel készült. A sokszor 50-60 félnyüst, cséppálca emelgetését az ifjak (Ziehjunge) végezték a mester vezényszavaira, vagy valami betanult ritmus szerint. „Der Zwilch ist auf beiden Seiten rechts, wärend der leinene Damast die blos auf eines Seite ist. Beim Zwillich bildet der Einschlag die Figuren, wärend dies beim Damast durch die Kette geschieht. ” Tehát míg a mintázat a zwilch mindkét oldalán egyenlő, addig a lendamaszt csak egyik oldalán mintás. A zwilchnél a vetülék adja a mintát, a damasztnál ez a láncfonalból képződik. (Poppe 1839) (9.29-30.) Néhány kifejezés értelmezése: Kittel - lenvászon ágyneműhöz; Zwillich - három nyüstös lenvászon; Drillich - három nyüstös lensávoly; Sávoly - átlós mintafutás; Sáhos - kockás, sakhos; Zeug, matéria - többnyire gyapjú és len keverékű anyag; Rása, rázsa gyapjú - fél-gyapjú, gyapjú és len keverék; Muszelin, Massalan - len láncfonál gyapjú vetülékkel sávolyos mintával. (Endrei 1989)

Sajnos, megyénk területéről nem maradtak fenn mintakönyvek. A legközelebbi a megyehatárához közel fekvő Nagygörzsöny 18. századi mintakincset tartalmazó anyaga vonható csak ide. Feltehető tehát, hogy az egész Eszak-Dunántúlnak egységes volt a mintakincse, és a szövőgyakorlata. (Domonkos 1998) (9.31-32.)

9.31. Dísztörülköző, saját anyagából rojtozva. A három széles „szegfüves” csíkot keskenyebb „H” mintás sávok választják el. Kapuvár, 19. szítM. 123.1958

9.32. Párnahuzatok Cinder Agnes nagy gazda leány kelengyéjéből. Csorna, 1900 körül.

CSM.98.1.1.2; 98.1.1.3

323