Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Pásztorfaragások
lyos gombjaival, nem versenyezhet Király Zsiga alkotásával. Király Zsiga munkáinak lelőhelyei: Osli 1838 fűszertartó, Csepreg 1838 mángorló, Ukk 1839 mángorló, Magyargencs 1840 tükrös, Lózs 1840 mángorló, Nagycenk 1841 mángorló, Völcsej 1841 mángorló, ismeretlen 1842 tükrös. A tárgyak lelőhelyeinek zöme régiónk közepére, a Kisalföldre esik, nyilván a faragó „széles kapcsolatai” révén. Egy kiforrott, de rajzolatában merev együttes érdemel külön említést. Nagycenkről 1854-ből. Azonos évben készült a mángorló, a beretvatartó és a fűszertartó, együtt is maradt múzeumba kerüléséig. Spanyolozása hibátlan, díszítésében harmonizál a három darab. (8.16.) A spanyolozott tárgyak között ritkán fordul elő az intarziahatás. Ennek kiváló példáját ismerjük az 1861-ben készült völcseji beretvatokról. Fedőlapjának alsó negyedén a magyar címer, a második negyedben a zárcsap és rózsája. A harmadik negyedben kapott helyet a kör alakú kép fekete háttérben, rajta kerékgyártó szerszámok: körző, vonókés, faragószekerce, véső és kalapács, fölötte az „1861” évszám. Végül a felső negyedben a kerékállítószék látható, mint a bognármunka jellegzetes eszköze. (8.17.) A zsebtükrösök, fűszertartók és beretvatokok sokféle változata tűnik fel külön-külön a század folyamán spanyolozva, karcolva, névvel és név nélkül. A kései példák közül említést érdemel egy beretvatok betyár-pandúr ábrázolása 1890-ből Rábapatonáról. A térdre kényszerített pandúrra pisztollyal lő a cifraszűrös betyár. A nyitható fedőlap alsó felét egy forgórózsából kinövő tulipántő 16 virágfejben végződő ága tölti ki, közöttük vörös, fekete levelekkel. Az alsó szegélyén vörös berakással készült „KALMAN JÁNOS CSINÁLTA BURJÁN PÁLNAK” felirat olvasható. (Gráfik 1996. 667. kép; Hofer 1962, 206-207) Az 1850-1860-as években a Kapuvár környéki pusztákon megjelennek a szólóban készült beretvatokok, a fedőlapjukon az egy tőről kinövő kígyózva futó tulipánokkal. (8.18.) 295 8.17. Beretvatartó. Völcsej 1861. NM.103.690 8.18. Bereh’atartó. Kapuvár, 1852. RM.68.66.1