Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Pásztorfaragások

8.12. Mángorló. Nagy­­се nk, 1837. SM. 75.16.1 8.13. Beretvatartó, Török János faragása (?), Árpás 1839. SM.57.61.1 alapján. sárga, a zöld berakás. Ez a technika a pásztorfaragások teljes kész­letére kiterjedt, nagyon különböző színvonalú kivitelben. A legki­válóbb - megyénkhez köthető, és név szerint is ismert - alkotó, Ki­rály Zsiga. Legelső datált munkáját az 1837-es évszám jelzi. Kisfaludon 1811-ben született, eredeti neve Takács Zsigmond volt. Később anyja vezetéknevét vette fel és használta faragásain. Személye összefonódott a megye területén garázdálkodó betyárok, lézengő pásztorok bűnös vállalkozásaival. Kihágásaik többször né­hány éves börtönbüntetéshez vezettek. így Sopronban, Kismarton­ban és Szombathelyen raboskodott több más társával. A börtönök­ben létrehozott dologházakban a szövés, kosárfonás, szerszámké­szítés és a papírmunkák segítették az idő múlását. A faragásra haj­lamos vagy már gyakorlott pásztorok megtalálhatták a műhelyek­ben azokat az asztalos szerszámokat, amelyek megkönnyítették, elősegítették a fatárgyak előkészítését. A börtönviselt pásztorok között több kiváló faragó vált ismertté Szelestey László kutatásai nyomán. (Szelestey 1987; 1996) A Szelestey László által körvonalazott „ Király Zsiga iskola ” kezdeti szakaszával kapcsolatban látunk vitatható megállapításokat. A ki­emelkedő képességű, börtönviselt pásztorok egymásra hatása két­ségtelen, bár éppen Király Zsiga esetében bizonytalan. Szelestey László úgy látja hogy Török volt a kezdeményező, az első lépése­ket megtevő alkotó. (8.13) A Soproni Múzeumban található fűszer­tartó azonban nem lehet Török János munkája. A tárgyat magam gyűjtöttem Osliban, azon semmi olyan jelet, monogramot, kézírá­sos megjegyzést nem találtam, ami a közismert Király Zsiga jegye­ken túl, más munkájának bizonyította volna az 1838-ban készült darabot. (8.14.) E darabokat is Király Zsiga első darabjai közé so­roljuk. így egy páratlan sorozat kezdődött 1838-ban és ért véget 1842-ben. Király Zsiga a nyugat-magyarországi pásztorfaragás kiemelke­dő egyénisége, börtönben töltött évei alatt kiváló darabokat alkotott barátai, ismerősei számára. Faragótechnikája és mintakincse rabtár­saira is hatással volt, Szelestey Lászlóval szólva „faragó iskola” jött létre körülötte. Hatása még az 1850-es években is nyilvánvaló. Tö­rök János 1839-es mángorlója már Király Zsiga 1838-as lóherele-292

Next

/
Oldalképek
Tartalom