Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Pásztorfaragások

Spanyolviasz berakású faragások

8.10. Beretvatartó. Berektompaháza, 1828.

NM. 114.974

A klasszikus spanyolozó faragás trapéz alakban készítette a mélyedést a motívumok számára. A vágatba öntött, csepegtetett, vagy meleg bicskapengével belekent spanyolviasz a megkeményedés után véglegesen díszíti a tárgyat. Régiónkban a legkorábbi spanyolozott beretvatok 1828-ból származik a Győr megyei, Répce menti Berektompaházáról. (8.10.) Bán József nevével jelezte szerzőségét. A nyitható fedőlapon kehely és monstrancia kereteit ábrázolását látjuk gyertyatartókkal, az oldalát virágfejek díszítik, míg az évszám a tárgy lekerekített végére került. A témát a kötelezően látogatott egyházi szertartásokon látott kegyszerek adhatták. A magyar címer korai ábrázolását egy beretvatok spanyolozott fedőlapján láthatjuk tulipánfejek fölött vörös viasszal, „SF 1834” jelzéssel. Fekete spanyolviasszal fut az oldalán a leveles-virágos ág. Kivitele elég kezdetleges. (8.11.) Egy 1837-es, Nagycenkről származó mángorló nagyon jó példa arra, hogy a minták ékrovásű kimetszésébe kent viasz tartósan nem marad meg a fában, hanem a használat során nagy része kihullik. (8.12.)

A pásztorfaragások legszebb példányai spanyolviasz díszítésűek. A 19. század első felében főleg a vörös szín, a század közepétől a vörös-fekete a jellemző. Ezt követi a több szín alkalmazása, a

291

8.11. Beretvatartó magyar címerrel. Kapuvár, 1834. RM.63.562.1 alapján.