Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Pásztorfaragások
alakultak, még filiális céhek alakításával is szigorítva a céhbe állást. A mezőgazdasági céhek alakulását a földesurak is támogatták - a kézműves testületek mintájára hogy egész uradalmukban egységes rend uralkodjék. A biztonságos őrzést, védelmet, az őrszemélyzet szigorú felügyeletét is elérték a céhmester és fertálymesterek választásával. Az egyházi és világi birtokosok 1740 körül bérbe adták a legelőket, befektetés nélkül űjabb jövedelemhez jutottak. A másik jelenség ebben az időben, amikor az uraság állományát veszi fel a számadó juhász, elszámolva a vállalt szaporulat bizonyos százalékával. A bérlő természetesen a saját tulajdonát képező állatokat is együtt legeltette a béreltekkel. A 18. század végén Sopron megyében összeírást készítettek a pásztorokról. Helységenként és név szerint regisztrálták az alkalmazót és az alkalmazott pásztor, juhász születési helyét, korábbi szolgálati helyét és a bemutatott bizonyságlevelet. Legtöbbször „nincs levele” a megjegyzés. Ám ha helyben született vagy valamelyik gazda tanúsította, hogy gyermekkorától ott nevelkedett, azt elfogadták igazolásként. A magaviseletre vonatkozó feljegyzések általában „bene“ - jó - minősítést tanúsítanak. Az 1794-es összeírás a kapuvári járásra terjedt ki, ami 14 falut foglalt magába. Az urasági állomány többsége juhokból állt. A juhászat jelentőségét jelzi az Esterházyak tamási és szárföldi uradalmában összeírt juhászok magas száma, akik közül hat-hat az uradalom, tizenkilenc pedig a falusiak nyáját őrizte. Természetesen a tehén, ökör, tinó, borjú, sertés és ló külön-külön csordákban legelt, így aztán egy-egy faluban akár 4-6 csorda is járta a legelőt, mint például Kapuváron, Baboton, Veszkényben, Bogyoszlón. Az itt foglalkoztatott pásztorok száma összesen 68 volt, ami a juhászokkal együtt száztíz főt tett ki. Az 1795-ös összeírás a soproni járás 26 településére terjedt ki. Nagyobb juhászatot találunk Szentmiklóson, Hegykőn, Kövesden, Nagycenken. az Esterházy illetve Széchényi birtokokon. Az összes urasági juhász 39 fő, a falusiaké 28 fő. Az őrző személyzet egyéb csordák mellett 71 fő. Összesen tehát 130 körüli a pásztorok száma, ez a kapuvári járás embereivel együtt közel 250 főt számlál, ami már egy különös életforma kialakulását mutatja (Összeírás 1794, 1795). Az összeírásokból kitűnik, hogy a legtöbb birtok és néhány faluközösség elsősorban a jól jövedelmező juhtartás sál foglalkozott. Ez az időszak a magyar rackajuh-állomány merinói kosokkal való keresztezésének, nemesítésének az ideje. A morva, német területekről érkező őrzőszemélyzet nyájaival együtt vándorolt az országba, földesúri szervezésben és letelepítéssel. A juhok, bárányok, birkák nyájait elkülönítették az egyéb csor-285
