Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)

J ELMAGYARÁZAT

hg. Esterházy Miklós birtokai fc-x-j Кr iszt ina főhercegnő birtokoi

a győri székeskáptalan birtokai pannonhalmi bencések birtokai

gr. Vi czay csa Iád b i rtoka i

Sopron és Moson vármegyék birtokszerkezetében a legnagyobb változás oka az Esterházy család szisztematikus birtoképítése volt. Ennek során a 18. század első felére a Nyugat-Dunántúl legnagyobb mértékű birtokkoncentrációja jött létre. Az 1671-ben lefejezett Nádasdy Ferenc országbíró elkobzott birtokai átmenetileg újabb középbirtokok kialakulását segítették (például a Kövér család széplaki uradalma), közülük egyesek hosszú távon a Széchényi család latifundiumaiba olvadtak be.

A három történeti törvényhatóság eltérő társadalmi és birtokszerkezetét nagyon jól érzékelteti a 18. századi reorganizálást követően a teljes országban végbevitt, egységes szempontú úrbérrendezés helyi eredményeinek összevetése. Természetes, hogy az úrbéri tabellákba került adatokat sem a társadalom-, sem pedig a gazdaságtörténeti vizsgálatoknál nem szabad abszolutizálni, hisz azok „csak” az úrbéres népességről és az úrbéri munka- és járadékrendszerbe vont mezőgazdasági területekről adnak képet. Győr vármegye mezőgazdaságilag hasznosítható területeinek 17%-ára, Sopron esetében 20%-ra, Moson esetében 40%-ra terjedt ki az úrbéri szabályozás. Ugyanakkor, az úrbéres népesség össznépességen belüli aránya Győr és Moson esetében 60%-ot, Sopron vármegyében pedig 66%-ot tett ki. (Fónagy 1999, 1151-1152) A törvényhatóságok

26

2.12. 10.000 holdon felüli birtokok Moson és Sopron, 5.000 holdon felüli birtokok Győr vármegyében, a Mária Terézia kori úrbérrendezés idején.

Úrbéres birtokviszonyok 1971. 123, 163, 221 oldalak alapján.