Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

7.90. Mángorló. Kapuvár, 1831.

RM. 135.1959

7.91. Mángorlók. Sobor, 1796; Börcs, 1827; Nagy- Écs, 1830; Zámoly.

Pálos 1907. XJM.NA. 1502-00

ták együttes jelenléte látható az 1813-ból datált mángorlón is. A lap középső részét két nagyméretű forgórózsa s három kisebb rozetta uralja, alatta szívformájú cserépből kinövő, kétfelé hajló virágszál, a forgórózsa fölött pedig kehelyben lévő két virágszál. Szélét fogazás keretezi. (7.89.) Az 1831-ben faragott mángorlón már megváltozik az arány: itt a központi helyre került nagy és a körötte lévő kisebb rozetták alatt és fölött a cserépből és a szívből kinövő tulipánok dominálnak. (7.90.)

Pálos Ede idézett tanulmányában tizenegy rábaközi és Győr vidéki mángorlót, vagy ahogyan ő feljegyezte, „dörgölőfát” közöl. Rajzaihoz megjegyzésként a készítés, s ha mód volt rá, az ajándékozás körülményeit is lejegyezte. Az 1796-os datálású mángorló faragott díszítéséről a következőket írja: „Rajta van a négylevelű lóherelevél, a rozettafonadék, a lángoló szív. ” 1827-ben Börcsön Antal Pál faragta azt a mángorlót, amelynek díszített lapja két részre osztott. A felső részén a hagyományos vésett, rovott forgórózsás, szilvaszemekből összeállított rozettás motívumok közé egy cserépből kinövő, kétfelé hajló rozmaringágat vésett. Az alsó részen pedig szabad rajzó paraszti faragás leveles és ágas karcolással, tetején kereszttel (országcímer?). Pór Antal vincellér Écsen 1830-ban faragott mángorlóján a „virágszálak” tetejére virágként geometrikus ro-276