Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei
Kendermunkák 7.59. Székes guzsaly. Pe tőháza, 1828. SM.56.623.1 alapján. A kendermunkák, a fonás és szövés eszközei többnyire fából készültek. A kenderfeldolgozás legbonyolultabb eszközét, a szövőszéket, vagy a kerekesrokkát, s egy-egy ügyesebb, precízebb motollát, az úgynevezett „percentős motollát” kivéve, ezek általában egyszerűbb, saját készítésű eszközök. A leghosszabb ideig tartó, talán legmonotonabb munkafázis, a fonás munkaeszköze a „guzsaly”. Több változata közül területünkön a székes guzsaly, más néven törzsök guzsaly, „törzsök”, vagy „böszme” terjedt el. Nagy számban őriznek gyűjteményeink szépen faragott, díszített szárú guzsalyt, néhánynak a széke is faragott. Ezeket általában a legények készítették vagy faragtatták ügyesebb kezű faragóemberekkel, s adták ajándékba a kiválasztott leányoknak, amint erre néhány esetben a guzsaly felirata is utal. Az 1828-ból datált guzsaly négylábú széke keresztbe csapolt, faragott lécekből áll. A székbe erősített, négyzetes, hosszú szárának minden oldala díszített. Felirata szerint: „TSINALTO 1828 HADARITS ÖRZENEK HADARITS GYŐR”. A guzsalyszár minden oldalán, az alsó harmad körül „IHS” betűjel, a sűrű faragás motívumai a tulipán, valamint ékrovásszerű bevésett díszek, geometrikus alakzatok. (7.59.) A keresztbe csapolt, négylábú székbe erősített guzsaly az egyik jellemző típus vidékünkön. Szára általában keményfa, alakja hengeres, de lehet négyzetes, vagy puhafából való lapos, faragott, cifrázott szélű. A hengeres, vagy nyolcszögletű guzsalyszárat ékelhetik esztergályozott, háromlábú keményfa korongba, lapba is. A guzsalyszár általában sűrűn faragott, esetenként festéssel is díszítettek rajta. A vésett minták többnyire geometrikusak, a guzsalyszárat hosszában több mezőre osztva eltérő faragásúak. A geometrikus díszítés keveredhet szabadrajzú, leveles-ágas virágmintákkal. Gyakran faragták, díszítették a korong alakú guzsalyszéket. Többnyire ezeken is geometrikus alakzatokat, ritkábban rozettákat találunk. A guzsalyszáron hosszanti elrendezésű, csíkokban megjelenő sormintaszerű a faragás. (7.60.) Hasonló faragott díszítés tűnik fel a motollán, a szár közepét kivéve, ahol fogják s forgatják. Az 1886-os datálású motolla igen egyszerű, díszítése élszedés, egy vésett szív utal arra, hogy ajándékba készülhetett. (7.61-62.) A jellemzően fából készült eszközök mellett a gereben az, amelynek munkát végző része kovácsoltvas szegekkel kivert, gyakran poncolt díszítésű vasabronccsal körbefogott, többnyire kör alakú fakorong. Az 1825-ből datált gereben tölgyfa lapra erősített, a lap két vége három-három vésett ro-262
