Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

képének alján lévő ábrázolás egymás mellett mutatja a két munkát: az előtérben szénaboglyának támaszkodó, pihenő, bocskoros, kalapos férfi toldott ágú favillával, a boglya mellett és a kaszálón ugyancsak favillás alakok állnak. A kép szélén kötött kévének támaszkodó, ülő férfi, kezében aratósarlóval, előtte kévékből rakott kereszt, egy másik férfi fején kévét visz a kereszthez, háttérben lábon álló gabona. (7.1.) A kéve kötéséhez esztergált keményfa kévekötő fát használtak, ezek segítségével kötötték össze az összesodrott szalmakötéllel a kévét, hogy az szét ne hulljon szállításkor. (7.41.) A kaszás aratás a 19. század végén, a kaszapenge tömeges előállítását követően terjedt el. A kora hajnalban megkezdett kaszálást rövid pihenők, a kaszák időnkénti megfenése, „köszörülés” szakította csak félbe. A fenőkő mindig kéznél volt, tokmánybán a

7.41. Kévekötőfák, 19. sz. második fele.

XJM.N.66.10.47; 66.10.48; 68.1.176; 90.1.15

7.42. Fenőkő tartó tokmányok, fából, marhabőrből és tehénszarvból. Rábaköz,

20. sz. első fele.

XJM.N.69.7.5.2; 90.1.14;

94.5.21

7.43. 1900-1947 között használt aratókorsó, Rábapatona.

XJM.N.71.50.1 alapján.

253