Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

7.35. Vadászkés. Sopron 1749.

SM. 58.116.1 alapján.-virágos keretezésű mezőben, gyakorlott kézre utaló állatalakos díszítést találunk. Középpontjában ágaskodó, jobb mellső lábával puskát tartó, hátán kosárban madárfiókákat hordozó róka, jobbra nyulat űző kutya, a baloldalon mókus és faágon ülő, hátratekintő díszes madár (galamb?). Az itt szereplő állatalakok a magyar népművészetben nem terjedtek el. (Fügedi 1993) A vadak, kutyák, vadászok ábrázolása metszet-előképek hatására készülhetett, főurak, városi patríciusok tulajdonában lévő lőportartókon gyakori, s nyugati hatást tükröz. (Bátky 1926) Az ábrázolás módja, főként a róka alakja némi rokonságot mutat az egri múzeum lőportartójával, illetve egy Felső-Magyarországról, a Berzeviczy család tulajdonából származó lőportartó állatalakjaival. (Borsos 1982, 30, 36) (7.33.) A mosonmagyaróvári lőportartó szaru kétágú szarvasagancsból készült, elülső lecsiszolt felületén körzővel szerkesztett, karcolt geometrikus díszítéssel. Melle központi részén koncentrikus körök köré szerkesztett négy, egymással szembeforduló, dupla ágú és négy álló ágú forgórózsa. A központi motívumot a törzs és a lábak felől is kifelé hajló dupla ágú, pontozással kitöltött taréjos minta övezi. A lábak alját nyújtott háromszögre illesztett koncentrikus körökből és összekötő ívekből karcolt emberalakos sor, és cakkos széldísz zárja. A díszített előlapot és a hátsó díszítetlen felületet koncentrikus körökből és taréjos ívekből álló függőleges sor választja el. A geometrikus lőportartó szarukkal való általános hasonlóságon túl egy

18. századi, északkelet-magyarországi lőportartóval mutat nagyobb hasonlatosságot (Borsos 1982, 19. sz. kép). (7.34.) A Soproni Múzeum két, vadászkésként jelzett, 18. századi kést őriz. Az egyik 1749-ből datált, „JS” monogramú, vésett sárgaréz borítású, hengerded nyelű, széles pengéjű bicska, pengéjében cirkli (körző) formájú mesterjegy. Nyelének végén keskeny, csőrszerűen lehajtó, vésett díszű nyúlvány. A réz borítás lapja reneszánsz ág, levél és virágmintás, „ZxS” monogramos. A penge foka félkör alakú reszelésekkel díszített. (7.35.) A másik vadászkés nyele szarvasagancs be-7.36. Vadászkés. Sopron 1771.

SM.58.120.1 alapján.

249