Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei
Vadászat A 16-18. században készített faragott, karcolt felületű használati tárgyak „...legkorábbi összefüggő ránk maradt csoportja a lőpor tartására szolgált agancsból készült eszközök rendkívül gazdag és változatos megformálású emlékanyaga”. (Szelestey 1996) Nehezen eldönthető, hogy ezek a tárgyak, egyáltalán a vadászat eszközei, mennyire tartoznak a népi díszítőművészet körébe? Mint a téma avatott szakértője, Borsos Béla megállapítja: a jobbágyi rétegek puskás vadászata a 16. századtól, a lőporral működő fegyverek Kárpát-medencei megjelenésétől kezdődően már nehezen elképzelhető. Bár még 1669-ben is írtak össze egy jobbágy hagyatékában fegyvereket, tehát nem kizárt a lőportartó szaru használata sem. (Borsos 1982, 34) A győri múzeum tulajdonában lévő karcolt lőporszaruk közül az egyik kürtszerű, ívelt szarvból készült, funkciója bizonytalan. A középső részén átütött láncfüggesztő karika kizárja, hogy lőport tartottak benne, bár elképzelhető, hogy az átlyukasztás másodlagos, s nem tartozik a tárgy eredeti állapotához. Díszítése bekarcolt körbefutó vonalakból, fűrészfogas mintából, körzővel karcolt koncentrikus félkörívekből áll, s a kétágú lőportartó szaruk szárainak végén megszokott, nyújtott háromszög tetejére illeszkedő koncentrikus körökből összekötő vonalakkal - kezeikkel - összekötött ember-alakú ábrázolás található. A végében fadugó, száján nincs nyoma a lezárásnak. (7.32.) A másik lőportartó kétágú, szarvasagancsból vágott, adagolószerkezete hiányzik, ágai fémlappal lezártak. A törzsön a száj körül reneszánsz ihletésű, akantuszlevélszerű karcolás, rozettafonadék, két lába végén a rozettafonadék alatt tulipánszerű virágminta. A lőportartó mellrészén, leveles-ágas 7.32. Lőportartó szaru a 18. századból. XJM.H.63.20.1 alapján. 247
