Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)

2.6. Győr vármegye címeres pecsétje. Néma 1996 nyomán. 2.7. Moson vármegye címeres pecsétje. Néma 1996 nyomán. gyes lakosságot. A 11 népes puszta 64%-a német lakosságú volt, a fennmaradók a magyarok. A közepes nagyságú, nagyon ritka né­pességű törvényhatóságban a magyar lakosság többnyire a Sziget­közben és a Győr megyével határos részen élt. Sopron vármegye három szabad királyi városa mellett 38, erősen eltérő fejlettségű mezővárossal rendelkezett. Ezek közül 18 német (például Alsórámóc, Fehéregyháza, Feketeváros, Fraknóalja, Harka, Locs­­mánd, Kabold, Kőhalom, Nagyhöflány, Nagymarton, Keresztúr, Nyék, Széleskút), 15 magyar (Bő, Csepreg, Csorna, Egyed, Fer­­tőszentmiklós, Iván, Kál, Kapuvár, Mihályi, Lózs, Lövő, Nagy­­cenk, Szany, Szil), 3 horvát (Szentmárton. Szarvkő, Rákos1), to­vábbá 1 német-horvát (Szentmargitbánya), 1 horvát-magyar (Und) lakosságúként került a leírásba. A közepes nagyságú, sűrű telepü­lésszerkezetű, nagy népsűrűségű törvényhatóságban 199 falu közül 105 (53%) magyar, 59 (30%) német, 26 (13%) horvát lakosságú te­lepülésként szerepel, ugyanakkor 3 község esetében német-horvát, 2 esetben magyar-német, 1 esetben horvát-magyar vegyes etniku­mú lakosságot mondott a statisztikus. A 27 népes puszta közül hu­szonkettőt magyar lakosság lakta (82%), a fennmaradó öt pusztán német lakosságot jelzett a szerző. (Fényes 1836, 103-130, 172-198, 242-294) A polgárosodás előtti településszerkezet specifikumát jelentette a nemesi falvak hálója. Sopron vármegyében a Rábaközben és a Répce-mentén tömbben helyezkedtek el e falvak, a legnyugatibb, a többitől különálló Felsőpulya volt. Győr vármegyében a Soko­­róalján, a Sziget- és a Csilizközben tömbökben, a pusztai járás ke­leti felében elszórtan lehetett őket megtalálni. E településtípusok eredete eltérő volt. Az országos nemesek közösségei (Felpéc, Szap, Jobaháza, Völcsej2) mellett az egyházi nemesek településeire is ta­lálunk példát. A győri püspöké volt a 19. századra teljességgel ku­­riális településsé vált Kisbajcs és Nagybajcs, illetve a vecseszékhez tartozó Dör. A Győri Székeskáptalané Bácsa. Még archaikus kol­lektív szabadságokra hivatkozó közösség, a győri székeskáptalan egykori harangozófalva, Balony is megtalálható területünkön. Moson vármegyében tiszta nemesi község nem volt. A tiszta neme­si községek mellett jelentős a nemesi közbirtokosságok száma is, amely a több nemesi birtokos révén egyaránt kialakulhatott mező­városokban (Rajka, Mihályi) és falvakban (Győrszemere, Kisfalud, Bezenye). (2.8.) A 18-19. században az országos nemesek közösségei a szom­szédos katolikus lakosságú uradalmaktól eltérően jelentős részben evangélikus felekezetűek maradtak, Győr vármegye keleti részében reformátusokkal (Bőny, Rétalap) is találkozhatunk. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom