Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

F. Tóth Zsuzsanna: Lakáskultúra

leg elfogadottak ismétlése és több-kevesebb továbbalakítása követett: egyrészt festett virágozású asztalosmunkák, másrészt ácsmunka jellegű, nehéz faragott példányok. ” (Csilléry 1997, 401)

Csilléry Klára egyik tanulmányában egy 1818-ban készült Acsalagról származó „olaszlábas” asztalt említ. Ezeket az orsósán esztergályozott lábú asztalokat a 16. század második felében kezdték polgári megrendelésre készíteni hazánkban. A paraszti kultúrában elsősorban a nyugat-magyarországi területeken honosodik meg ez a típus, még a 19. században is készítenek ilyen darabokat.

Vidékünkön a 19. századtól megjelennek az egyszerű kivitelezésű, kávás szerkezetű asztalok. (Csilléry 1997, 401-402.; Domonkos 1972) (6.1.) Ezzel szinte egyidőben egy újabb típus is tért nyert. Az esztergályozott orsólábakkal készülő asztalok - melyek a későreneszánsz stílusjegyeit újították fel a megye egész területén egészen a 20. századig megmaradtak. (Csilléry 1997, 402) (6.79.) A tisztaszobában álló asztal helye a szentsarokban volt, ennek megfelelően alakult ki az asztalon végezhető munkák, illetve az asztalon elhelyezhető tárgyak rendje. Az asztalt általában csak ünnepnapokon terítették le. Karácsonykor díszes abrosz és az ünnep kellékei kerülhettek az asztalra.

228

6.79. Ásványrárói lakóház első szobája.

SZNM. Szentendre