Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
F. Tóth Zsuzsanna: Lakáskultúra
6.18. Támlásszék, „BS” monogrammal, 1838. XJM.N.63.166.1 6.19. Támlásszék, paraszti munka „N Z” monogrammal. Potyond, 1814. XJM.N.71.6.1 ta feleségül venni, akkor megelégedtek csupán a szék elkészítésével. (Gürtler 1983, 48) Az itt készült székek sajátos formájúak voltak. A hegedűhátú forma elkeskenyedett a középső derékvonalban, ahol egy övszerű csíkdíszítés fogta össze az alsó és felső részt. A motívumelrendezés másfél évszázad alatt nem sokat változott. Az egyszerűbb kivitelezésű 20. századi székeknél erre az egykori csíkdíszre került az évszám, vagy a monogram. (6.15-18.) Ugyanakkor szinte mesterjegynek lehet tekinteni egy-egy mintát, mely a háttámla alsó részén helyezkedik el, középtájon. (6.14-16.) Néhány esetben a szív alakú kivágás felett központi mintaként a kétfejű sas jelenik meg. (6.17.) A 19. században számos változata alakul ki a keményfából készült széktámláknak, melyek faragásában már nemcsak tanult asztalosok, hanem falusi specialisták is részt vettek. (6.19.) Pálos Ede „A Rábaköz és Győr vidékének népművészete” című cikkében, mely a századforduló idején, illetve a század első évtizedében tett gyűjtőkörútjai alapján készült, a következőket írja egy 1835-ben készült kónyi székről szólván: „A bútorzat közül legérdekesebb a szék, melynek támlája szépen van kifaragva. Inkább városi, mint falusi munka. Egyikről ugyan azt mondták, hogy Csermák Balló Ist-198