Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
F. Tóth Zsuzsanna: Lakáskultúra
П Г\ о__________________О 6.9. Támlás, lécvázas szék. Mosonszentpéter, 19. sz. HM.56.57.1 alapján. 6.10. Dikó. Sopron, 19. sz. SM.66.7.4 alapján. 19. század közepéig általánosnak mondható, igaz már csak hétköznapi használatban maradtak fenn. Elsősorban a lakószobákban, kamrákban, présházakban, kerti lakokban. A 19. század közepétől megfigyelhető az a jelenség, hogy maga a szerkezeti felépítés megmaradt, de az ülőlapot már vékony deszkából alakították ki, kávás szerkezetű székeket készítettek. (Domonkos 1972, 177, 3. ábra) Összegzésként elmondható, hogy a lécvázas székforma a falusi barkácsolók kezén maradt fenn. Maga a felépítésmód, az asztalosok munkáin is érvényesült, ők alakították ki a kávaerősítésű, deszkaülésű széket. Az ilyen konyhaszékek, melyek a 20. században szinte minden konyha elmaradhatatlan tartozékai voltak, a tanult mesterek útján terjedtek el, illetve ilyeneket készített később a gyáripar is. (Csilléry 1972, 49) A székek régies formájának tekinthető gyalogszék vagy közismertebb nevén kisszék, suszterszék, szinte napjainkig használt bútordarab. Ezt a típust mindig az ügyes kezű, faragó háziiparos állította elő. Ez az egyszerű forma Itáliában kiegészült egy deszkatámlával és így vált a támlásszékek ősévé. Ennek kialakulása a 14. századra tehető. Korai változatai még egyszerű technikával, három, az ülőlapba csapolt lábbal készültek. (Csilléry 1985, 180, 8. kép) A deszkaszékek divatja az észak-olasz területekről a német nyelvterület felé indult, és hazánkba délnémet közvetítéssel jutott el a 17. században. E században a polgárságnak és a nemesi udvaroknak is egyik kedvelt bútora ez a széktípus. A 18. században a Dunántúlon már a módosabb falusi háztartásokban is kezdett elterjedni. Mint díszbútor honosodott meg, mert ezeket a darabokat a gazdagabb paraszti rétegek tudták csak megfizetni. A Dunántúlon az eddig ismert legkorábbi datált szék Veszprém megyéből származik, faragott évszáma szerint 1704-ből. (Viski 1925) Megyénk területéről igen nagy számban maradtak fenn 18. századból származó évszámos, faragott székek. A legrégebbi darabok a céhes bútorok csoportjába tartoznak. Az ilyen bútorok a céhház, vagy az atyamester személyes tárgyai vol-194
