Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Sabján Tibor: Kályhák
5.36. Oszlop alakú csempekályha. Völcsey Kálmán munkája, Csorna, 1927. Sabján Tibor rajza SZNM.75.13.31 alapján. szemeskályhákba épített bádogsütőkben ételt melegítettek, egyszerűbb ételeket sütöttek. A svéd rendszerű kályhák fülkéi is alkalmasak voltak ételmelegítésre. Nagyobb karbantartást ősszel végeztek a kályhákon, ilyenkor a belsejébe is bebújtak és sárral kijavították a tapasztás hibáit. A szemeskályhák fugáit évente többször lemeszelték. A kályha mögötti meleg zugot kuckónak nevezték, de a megye északi részén a szurgyik kifejezés is használatban volt. Belátható időtávlaton belül a kályháknak nem volt falazott padkája, ellenben a fából készült pad rendes velejárója volt a cserépkályháknak. Egy 1801-ben felvett kapuvári inventárium például „2 kálha pad”ot említ, egy 1827-es fertőhomokiban a „kálha mellett padok"-at jegyez fel az összeíró. Egy 1873-ban papírra vetett sarródi hagyatékban pedig ez olvasható: „A kályha körül fenyőfa pad. ” A padok egyenesek, vagy „L” alakúak voltak. Néha a kuckó a lábazattal együtt lett fölemelve és kifalazva. (5.26-27.) Győr-Moson-Sopron megye területén kevés szemeskályhát készítő központ volt, ezért távolabbi vidékről is szállították ide kályhákat. Tatáról és Mórról van ilyen adatunk. A helyi központok között Dört kell megemlítenünk, ahol a kályhakészítés archaikus eljárásait őrizték meg a helyi fazekascsaládok. Közülük név szerint a Völcseyeket ismerjük. (Sabján 1987) A kevés kis központ működése arra késztette a nagyobb városi műhelyeket és manufaktúrákat, hogy a falusiaknak is gyártsanak szemeskályhákat. A soproni Steinbach műhely, és a győri Magyary József kályhagyára is készített szemeskályhákat. (Kresz 1960, 327) A táblás kályhákat városi, mezővárosi kályhások készítették. Ezek a mesterek olyan településeken is dolgoztak, ahol nem volt fazekasközpont. Nyéken például Herrmann György, Röjtökön pedig Horváth Sándor fazekas készített színvonalas, rátétes díszítésű táblás kályhákat, a 19. század második felében. (5.28-29.) Mindezek ellenére ebből a típusból is „behozatalra” szorult a megye. Egy Barbacson használt táblás kályhát például Liszt József móri kályhás készített. A középpárkányos táblás kályhák készítőiről sajnos kevés adattal rendelkezünk. Mint már említettük, a megye déli részére a kőszegi kályhások szállítottak kályhákat, a győri Magyary-féle katalógusban pedig egy középpárkányos táblás kályha képe is szerepel a megrendelhető áruk között. A megyében svéd rendszerű kályhákat Grécsy Rudolf és Ujváry Ferenc készített, sajnos működési helyüket nem ismerjük pontosan. Grécsyről csak annyit tudunk, hogy egy időben a Magyary kályhagyárban is dolgozott. (5.32.) A csempekályhákat a megye nagyobb városaiban készítették. Győrött több kályhás is működött, közülük említést érdemel a Mágner, a Dachauer, a Bürger, a Török, a Magyaríts és a Fruhmann 182
