Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Sabján Tibor: Kályhák

5.27. Hurkolt díszítésű táblás kályha, fapaddal. Antal Dezső felvétele 1938. NM.F. 131.786

5.28. Rátétes díszítésű táblás kályha. Készítette Horváth Sándor fazekas. Röjtök, 1869.

SZNM. Szentendre, bogyoszlói lakóház.

tek, és mintegy ötven évig, a századfordulóig használták őket. A korai kályhák terjedelmesek és kívülfűtősek voltak. (5.1., 5.28.) Később a kályhák formája karcsúsodott, a fűtés tekintetében pedig az alternatív megoldás vált általánossá. Ez utóbbi azt jelentette, hogy készítéskor a csempék hátoldalán a hamuzóajtó és a füstcső helyén elvékonyították a csempék falát. Ha belülfűtős kályhát akartak, akkor a megjelölt helyen áttörték a csempéket és ajtókkal, füstcsővel építették fel a kályhát.

A rátétes díszítésű táblás kályháknak mindig egyszerű, hasáb alakú tömegük van, ezért a formára nézve oszlopkályháknak tekintjük őket. A kályhák fél méter magas csempézett lábazattal rendelkeztek, de a megye területén gyakoriak voltak a lábakon álló példányok is. Ilyenkor a lábas csempéket dobozra emlékeztető szerkezettel készítették, a lábak között félköríves, kosárgörbés vagy szamárhátíves boltövvel. A lábas csempék belső oldalában lévő nyílásokba helyezett laposvasak tartották a kályha tűzterét. (5.29-30.) A kályha teste két vagy három sor, sokszor méteres táblás csempéből, vagy öt sor négyzetes csempéből állt. Legfelül egy széles koronázó párkány fogta össze a kályha oldalait. A párkány homloklapján íves, vagy megtört vonalvezetésű, keskeny szalagpárkány húzódott.

176