Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Sabján Tibor: Kályhák

A döri fazekasok még a 20. század közepén is készítettek máz nélküli szemeskályhákat. (Sergő 1977-1978, 275; Sabján 1987, 148) A terrakotta kályhákat egyszer égették, így vöröses színűek voltak, míg a fekete kályhák redukált égetéssel készültek. (Sergő 1972, 228-232) A szemeskályhák külalakjának jellegzetes eleme a szemek ösz­­szeillesztésénél keletkező széles, sározott sáv, a fuga. A zöld kály­hák fugáit rendszerint kékre festették, de gyakoriak voltak a zöld és a fehér, meszelt fugájú kályhák is. (5.21.) A Győr-Moson-Sopron megyei szemeskályhák a dunántúli és kisalföldi szemeskályhákkal azonos családba tartoznak. Az egyes csempék illetve szemek formája, sziluettje és díszítése a Balaton­­felvidéki kályhákkal rokonítja az itteni anyagot. A madaras csem­péknek, a saroklapoknak, a pártáknak párhuzamai vagy hasonmá­sai, a Balaton északi térségében fedezhetők fel. (Sabján 1991 /a, 50) A szemeskályhák formája, a csempék összeállításának rendje, a ké­szítés technológiája, a sarokcsempe szerkezete és a koszorú alakú pártázat késő középkori eredetű, a 15. század második felében használt úri kályhák emlékét őrzi. (Sabján 1991/c) Ezzel szemben az ismétlődő elemekből álló félköríves párták, valamint delfines dí­szítményeik a 17. század második felének késő reneszánsz hatásá­ról árulkodnak. A kor egyik népszerű kályháján kétfejű sasos és delfines csempék szerepeltek. Az agyagszeletekből kiszabott és összeállított táblás kályhák mindegyik típusa megtalálható volt Győr-Moson-Sopron megyé­ben. A legnagyobb múlttal rendelkező középpárkányos táblás kály­hák a 17. század második felében használt úri kályhákból alakultak ki. Legkorábbi paraszti ábrázolásuk egy angol utazó, John Paget könyvéből való. Paget és a rajzokat készítő útitársa, az 1830-as években jártak Magyarországon. Nagycenki kirándulásuk alkalmá­val egy parasztcsalád szobáját is megörökítették. A képen egy nagyméretű, középpárkányos táblás kályha látható, tetején kupolá­val és kályhagombbal. (Paget 1987) A későbbi táblás kályhák is ha­sonlóan néztek ki, alul körülbelül fél méter magas falazott lábaza­tuk volt, melyet fehérre meszeltek. Erre került a tagolt profilozású lábazati párkány, majd a két sor magas tűztér és a szélesedő közép­párkány, vagy kályhaváll. A táblás kályhák faltól független felső része is mindig szögletes volt, általában két sor magasra építették. A sarokcsempék élét 45 fokos szögben lecsonkolták. A szélesedő felső párkány fölött a kályha rendszerint kupolával, ritkábban taka­rólapokkal zárult, tetejét gomb díszítette. Volt a táblás kályháknak egy olyan türkizkék mázas típusa is, melynek felső része csak más­fél sor magas. (5.22.) A félméretű csempék a kályha tetején helyez-I9BBI IBEH JSESEI 5.21. Szemeskályha széles fugákkal. SZNM. Szentendre, bogyoszlói lakóház oldalszoba. 5.22. Középpárkányos táb­lás kályha világos mázzal. Nemeshódos,1938. Antal Dezső felvétele. NM.F. 131.781 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom