Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Sabján Tibor: Kályhák
lyamán megjelennek a kályhák, bár ez ellen szól, hogy a régészeti szórványleletek nem tartalmaznak olyan kályhacsempéket, melyek mai tudásunk szerint paraszti használatban voltak. Az írott források mindenesetre a 17. századtól említik a vidéken a kályhákat. A csallóközi Nagytanyban egy 1627-ben felvett tanúvallomásban ez áll: „...az [z]sirnak az maradekia az Kaliha szegletin volt. ” Egy másik tanú ugyanebben a perben állítja, hogy „...latta a Kaliha mellet, tsupa Aniaszült mezeitelen. Horuat Janosnet. ” (Klaniczay - Kristóf - Pócs 1989, 323, 326) A közelmúlt cserépkályháit vizsgálva három nagy csoport különíthető el. Legnagyobb számban a korongon készített szemeskályhákat használták, de sok helyen építettek táblás kályhákat is. A csempekályhák a paraszti használat utolsó korszakához kapcsolódtak, igazán széles körben már nem terjedtek el. A kisalföldi - ezáltal a Győr-Moson-Sopron megyei - szemeskályhák a késő középkori űri szemeskályhákból alakultak ki, illetve előzményeiknek ezen úri kályhák tarthatók. Használatuk az egész megye területén jellemző, még akkor is, ha némely polgárosult vidéken más típusú kályhák is nagy számban előfordultak. A kályhák formája alul szögletes, felül hengeres volt, ez alól csak ritkán akadtak kivételek. (S. Lackovits 1975, 224) Polgári hatást mutató kályháknál előfordult az alul-felül szögletes forma, vagy a teljes egészében hasáb alakú kályha. (5.5-6.) A szemeskályháknak alul 40-50 cm magas meszelt lábazata volt függőleges, vagy kifelé dőlő oldalakkal. Erre került egy összetett profilozású lábazati párkány. A szögletes tűztér egyik oldalával három sornyi magasságban a falhoz csatlakozott, csempéi kötésben helyezkedtek el. (5.7.) Gyakori volt, hogy a tűztér első sorát domborműves díszítésű csempékkel rakták ki. A sarokcsempék oldallapjain is hasonló díszítmények voltak. A tűztér tetején helyezkedett el a szélesedő tagolású középpárkány vagy váll, amely „U” alakban csatlakozott a falhoz. A váll felett a kályha hengeres része a faltól függetlenül állt, három sor magas volt, felső sorát csipkézett tetejű pártázat koronázta. (5.8.) A pártázatnak két változatát lehetett megkülönböztetni. Az egyik félkör alakú, csipkézett szélű elemekből állt, ritmikusan ismétlődő hatást keltve, a másik zárt koszorút formázott, csak teteje volt csipkézett. A párták előlapján is domborműves díszítmények sorakoztak. (5.9.) A polgári hatást mutató szemeskályhákon a pártázat helyett egymásra helyezett takarólapok is lehettek, melyeket kályhagomb ékesített. (5.5-6.) Ritka volt, de azért előfordult olyan szemeskályha is, melyet kupola zárt le. Ennek tetejére is kályhagomb került. 5.5. Szemeskályha. Barbae s, 19. sz. Sabján Tibor rajza. 5.6. Polgári hatást tükröző, alul-felül hasáb alakú szemeskályha, Dör. Sabján Tibor rajza. XJM.NF.3556 alapján. 165
