Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Filep Attila: Építkezés

4.59. Vakolatdíszek. Pálos XJM.NA. 1502-00

Budapest közötti vasúti pálya épületei kínáltak előképet. A Szigetköz közismertté vált barokkos homlokzatai az 1890-es években jelentek meg, de többségüket 1900 és 1910 között építették. Ezek mintáit az uradalmi tisztilakok, nemesek falusi otthonai, a városok kézműves-negyedei, olykor a mezővárosok lakóházai kínálták. Kései megjelenésük és elterjedésük aligha csökkenti esztétikai értéküket. Nem lélektelen másolatok, utánzatok voltak. Bennük a múlt történeti tradíciója elevenedett meg és vált népivé, mielőtt a hagyomány helyi normái felbomlottak volna. (4.2., 4.11-13., 4.57.)

Az oromfalakat általában egy-két nyílás tagolta, ezek világították meg a padlásteret. Olykor egy-egy fülkét is beépítettek, a katolikus hívek ebbe vallási buzgóságuk jeleként szobrokat helyeztek el. (4.58.) A homlokzatok oromfalain igényesebb építtetők vakolatdíszítést alkalmazhattak. Ide kerülhetett az építő nevének betűjele, az építés évszáma is. (4.59.) Az oromzatok díszítésének legelterjedtebb módszere volt, hogy a szegélymezőket és az elválasztó sávokat simára vakolták, gondosan meszelték, vakító fehéren tartották. Ennek kontrasztjaként a közbeeső nagyobb felületeket kaviccsal, murvával vegyített malterral vakolták be, rücskös felületűvé tették ezzel. Előfordult, hogy ezeket a mezőket a habarcs természetes szürkés, sárgás színében hagyták, de ha meszelték is, a rücskös felület élesen elütött a keretelő sávoktól. (4.60.)

Az ágasfás, esetlegesen félágasos házak esetében természetesen kínálkozott az oromzat középtengelyére szögezett halszálkás, fordított „V” alakban formált deszkázás. A deszkaszálak érintkező széleit fedőlécekkel takarták, ami egyben ritmikus tagolást biztosított az oromzatnak. A halszálkás deszkázatot olykor ágas nélküli házakon is alkalmazták. Ilyenkor az oromzat középtengelyében díszesen, hullámosra fűrészelt takaródeszkát szögeztek fel. Az 1960-as évekig a hagyományos gazdasági épületek jelentős része is deszkaoromzattal készült. Szinte kivétel nélkül így építették a pajtákat, de a szőlőbeli présházakon is nagyon gyakran deszkázott oromzatokkal zárták le a padlást. Az oromzat deszkázása a 19. század második felétől válhatott népszerűvé, amikor a vasúti szállítás és a gőzfűrészek olcsón, tömegesen biztosították ezt a célszerű építési anyagot. Az ollóágasos tetőzetű szelemenes házak, gazdasági épületek deszkaoromzatait leginkább állóhézagos megoldással készítették. A deszkázást olykor díszes osztólécek felszegezésével keresztirányban is tagolták. A deszka oromfalakba ablakocskákat, keresztet, csillagot, holdat, olykor évszámot, monogramot fűrészeltek. Nem volt ritka az sem, hogy nagyobbacska ajtót vágtak az utcai oromdeszkázatba, amit folyamatosan zárva tartottak, csak rakodásoknál nyitották ki. (4.2., 4.48., 4.61.)

132