Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Timaffy László: Táj és ember

lyás a Duna felé. Ha a Duna vízállása magasabb volt, a Rábca és a Rába vizét is visszanyomta a Hanságba. Ilyenkor hatalmas folyóként áramlott a víz a Fertő-tó felé. A Hanság két megmaradt kis tava a tóközi Fehér-tó és a Barbacsi-tó. (Göcsei 1984)

A történeti folyamatok mellett az itt élő népesség életmódját és kultúráját kétség kívül meghatározták a táj adottságai, természetes növénytakarója is. A Szigetközben a Duna árvizei sokszor tönkretették a településeket és a lakosságot is megtizedelték. Helyükbe mindig újabb vállalkozók jöttek és biztonságosabb helyen ismét felépítették az elpusztult községeket. Nincs olyan faluja a Szigetköznek, melyet történelme során egyszer-kétszer el ne pusztított volna az áradás vagy a partszaggatás. A folyóágak vándorlásával együtt költöztek a települések is szigethátról-szigethátra, a jobban feltöltött és a vizektől elhagyott helyekre. A falvak dűlőneveikben őrizték meg az elpusztult régi falurészeket. (Timaffy 1980 a) Egy 19. századi francia leírás szerint, a Szigetközben: „Az árvizek általában nyolc napig tartanak, néha azonban elérik a tizenöt napot is. Ilyenkor keletkeznek a legnagyobb károk a szigeten és eltűnik a sok itt legelő szarvasmarha csorda és ménes. ... A sziget magasabban fekvő részén, vagyis az északon fekvő falvak elég gazdagok és jól

1.5. Marhák itatása. Cikolasziget, 1959.

Timaffy László felvétele. XJM.NA. 64.

11