Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Filep Attila: Építkezés
hangulatot adott, hogy a hosszú épületeiket nem lehetett egyetlen pillantással áttekinteni. A keskeny telkeken néha szinte sikátorszerűvé vált a beépítés. A tágasabb telkeken a lakóépületekkel szemközti oldalon az udvart lehetőleg szabadon hagyták, legfeljebb kisebb építményeket emeltek. így ide kerülhetett egy-egy nyári konyha, sütőház, füstölő, a nagyobb gazdáknál magtár, esetleg istálló. Pajták Az utóbbi két évszázadban, az 1960-as évekig a kisalföldi térség gazdálkodásában nélkülözhetetlenek voltak a pajták. A tradicionális telekrendben a pajtákat az udvar és a kert határán, keresztben építették fel, mintegy lezárták velük az udvart. Olykor a szomszédok pajtái szorosan egymáshoz kapcsolódva épültek fel, szinte falszerűen fogták körbe a falu magját. Hidegség nyugati. Fertőhomokon a község északi széle napjainkig ilyen jellegzetes települési képet őrzött meg. (4.30.) Ha a telek keskenynek bizonyult, akkor a pajtát hossztengelyére fordítva építették fel. Az ilyen épület használata kevésbé volt praktikus, de az új elhelyezéssel lehetővé tehették, hogy akár korlátlanul megnöveljék a lakóháztól független, szabadon álló pajta méreteit. A szűk belterületű településeken, mint a német lakosságú Fertőrákoson, vagy Harkán, ahol gyakran telkenként három, vagy több család élt együtt, a hosszú udvarok végén csoportban építették fel a pajtákat. A gazdálkodás, a település, illetve az építkezés rendszere között szoros összefüggés mutatkozik. Mindez erősen hat az egyes épületek architektúrájának formálására is. Ha helyszűkében volt a település, például az árvízmentes terület kicsinek bizonyult, nem tudtak a telek folytatásában kertet biztosítani, a pajtát a telek szélére telepítették. Ezekből közvetlenül a hor-111 4.30. Pajtasor a falu szélén. Hidegség, Fertő u. 1999.
