Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Timaffy László: Táj és ember

dűnesávokat, közöttük lapos, vizenyős mélyedéseket találunk. A Fertő-Hanság-medence süllyedéses területét a Duna és a Rába hordalékkúpja elgátolta, ezért rossz lefolyásúvá vált. Felszínét egy-két méter vastag tőzegsár, lápi talaj fedi. A Hanság tőzegsíkjából számos halom emelkedik ki. A Pannonhalmi dombságot a Bakonyhoz sorolják, de attól a Bernát-patak völgye elválasztja. A dombság kéregmozgásai miatt három vonulat - a pannonhalmi, a ravazd-csanaki, és a sokorói - kiemelkedett, míg a két fő völgy, a győrszentmártoni és a tényői lesüllyedt. A legmagasabb pontja a középső vonulatban a 317 méter magas Nyúli-, vagy Szent Pál-hegy. A dombság keleti lejtőit foltokban lösz takarja, amelynek vastagsága Ravazdnál eléri a húsz métert. A megye legidősebb tája az ókori kristályos palákból felépülő, töréses szerkezetű Soproni-hegység, melynek jó minőségű barna kőszenét 1759 óta bányászták. A hegység törésvonalai mentén völgyek alakultak ki. Ezek egyike az Ikva által kivájt Soproni-medence. A Soproni-hegység keleti szárnyát alkotó Fertő-melléki-dombság középső része a Kőhidai-medence. Ennek vizeit a Rákos patak vezeti a Fertőbe. A hegység legmagasabb csúcsa, a Magas-bérc 557 méter. (1.2.)

9

1.3. Felső-szigetközi táj.

Timaffy László felvétele. XJM.NF. 1260