Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
1 négyhetes telep folyamatosan működő, professzionális alkotóteleppé alakulását lett volna hivatott szolgálni. (A kivitelezés ma is aktuális). Mindebből a sajtó számára a legérdekesebb az volt, hogy megváltozott a résztvevők aránya, s Európán kívüli művészek is érkeztek Győrbe, de azért beszámolt az új törekvésről: -,,A negyedszázada működő művésztelep életében az idei év jelentős változásokat hozott. ... Jöttek művészek Finnországból, Hollandiából, Németországból, s mivel nem csak a testvérvárosok alkotói kaptak meghívást, két francia és két koreai vendég is érkezett. A nemzetközi színvonalú munkafeltételek megteremtése érdekében át kellett építeni és felújítani a műhelyt, melyet a későbbiekben alkotóházzá szeretnének továbbfejlesztem. Az udvaron kő-és faszobrászok, kerámikusok dolgozhatnának és a városi szakkör adna helyet az egyéni grafikusoknak, festőknek. Ebben a munkában nagy segítségükre volt a Tungsram Rt., a GYAÉV, a gazdasági kamara, a Magyar Hitelbank Rt., a Képző-és Iparművészeti Lektorátus, és az idén sikerült megnyerni a Rába-gyár öntödéjének támogatását is: segítséget nyújtottak két szobrásznak ahhoz, hogy kiönthessék vasból és bronzból itt készített alkotásaikat". (117) Az új telepvezetés a folyamatos magas színvonal és értékteremtő munka biztosítása érdekében a szobrászok és festők mellett az 1991-től kétévente megrendezésre kerülő Nemzetközi Rajz-és Grafikai Biennálé résztvevőire és a Grafikai Műhely rendszeres használatára alapozva, nemzetközileg ismert, kiváló grafikusművészeket kívánt bevonni a művésztelepi alkotómunkába, és a művésztelepi gyűjtemény művészettörténeti szempontú fejlesztését figyelembe véve kívánta megoldani a művészek kiválasztását. Ez szintén csak később valósulhatott meg, bár néhány kiváló hazai grafikus ekkor lett először résztvevője az alkotótelepnek (pl. Lévay Jenő, Koronczi Endre, Pál Csaba). Visszatekintve a művésztelep harmadik alkotói korszakára, ma már nagy bátorságnak tűnik, hogy az új vezetőség egyáltalán elvállalta új koncepciója megvalósítását, amelyhez még az alapítvány tervezete sem jutott tovább az önkormányzatnál, sőt példátlanul alacsony anyagi támogatást kapott a várostól. Olaszi Imre irodavezető még 1992-ben is ezt nyilatkozta: - „A város számára hosszú távú stratégia a művésztelep megmentése ... Annál is inkább, mivel az önkormányzat költségvetéséből csak 400 ezer forint jut erre a célra ... ezt még a közgyűlés nem fogadta el". (118) A tenni akarás lendülete és a müvésztelep felélesztésének, eleven nemzetközi alkotóhellyé alakításának vágya azonban nagyobb volt annál, hogy a végül a fent említettnél is kisebb összegben megállapított önkormányzati támogatás elriassza a szervezőket a munkától. Az élet ismét felpezsdült a művésztelepen, amely nyitott volt minden korszerű szellemben, és jó színvonalon alkotó művész, s bármely kortárs művészeti ten56
