Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
III. A győri művésztelep harmadik korszaka 1990-től 1993-ig tartott. Erre az időre Magyarországon lezajlott a rendszerváltás első szakasza, megszűnt a pártállam, s az államszocializmus jogi alapja. A sajtó sokszínű lett, a politikai eseményeken kívül a mindennapi élet megannyi jelenségével is foglalkozott. 1990 nyarán elfogadták az önkormányzati törvényt, amely felszámolta a tanácsrendszert. Bár Győrött a vezető posztokon alig történt személycsere, az új városvezetés arra törekedett, hogy a gazdaság mellett a kultúra területén is teljessé tegye az átalakulást. Valójában most nyílt lehetőség először arra, hogy tisztán művészeti célokat tűzzön ki maga elé a művésztelep. 1992-ben az újonnan alapított kulturális iroda vezetője így nyilatkozott erről: - „Szeretném hangsúlyozni, semmiféle direkt elvárás nincs a művésztelep iránt... Mi azt gondoljuk, hogy a lehetőségek szélesítésével, a művészeti szabadság teljes körű megteremtésével járulhatunk hozzá a sikerhez. Annak örülünk, ha megérezték a résztvevők a város szellemiségét, felfedeznek bennünket, jó hírünket viszik Franciaországtól Németországig. ”(112) A hazai képzőművészet iránt elkötelezett új polgármester személyes érdeklődése serkentőleg hatott az új müvésztelepi koncepció kidolgozására, amelynek megvalósítására azonban még várni kellett. 1990-ben és 1991-ben az önkormányzat által létrehozott Művészeti Tanács irányította és ellenőrizte a művésztelep szervezését, amelynek elnöke Kolozsváry Ernő polgármester, titkára Finta Lajos városi tanácsos, tagjai Scherer József népművelő (megbízott igazgató PSVMK), N. Mészáros Júlia művészettörténész (XJM), Farsang Sándor grafikusművész, Ézsiás István szobrászművész és Góczán Károly művésztelepi titkár voltak. (113) Az alkotómunka feltételeinek megteremtése és a művésztelep működtetése az új művészeti vezető és Góczán Károly titkár, a művésztelepi kiállítások rendezése pedig a művészeti vezető és Ézsiás István képzőművész feladata lett. A feladatmegosztásból következően a régi művésztelepi titkárnak csak adminisztratív ügyeket kellett volna intéznie, amivel azonban nem érthetett egyet, mert a művészeti vezetővel párhuzamosan, annak tudta nélkül, ő is szervezte a maga megszokott módján a művésztelepet. Hamarosan kidolgozásra került egy működési terv (114), ezt az önkormányzat is elfogadta, így 1992-ben ennek alapján alakult meg az öttagú vezetőség (tagjai: N. Mészáros Júlia művészeti vezető, Selényi Károly, Radosza Attila, Ézsiás István és Budahelyi Tibor (Budapest) képző-művészek), amely a korábbi vezetőktől és bizottságoktól, sőt a Művészeti Tanácstól is függetlenedve, teljes szabadsággal látott neki a müvésztelep új szakmai programjának megvalósításához és egy új szervezeti és működési szabályzat megalkotásához. Az új vezetőség nyilvános nemzetközi pályázatot írt ki a művésztelepi alkotómunkában való részvételre, ami több szempontból különbözött a 80-as évek hazai résztvevőkre vonatkoztatott pályáztatási gyakorlatától. Pl. nem a művé54
