Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
VII. Ötvösök a céh megszűnése után A győri céh megszűnésekor az utolsó céhmester, Ortner Márton, Bernhard Friedmann és Adolf Keller mesterekkel egyetértőleg a céh ládáját 1875-ben átadta a győri bencések gyűjteményének (1). Rajtuk kívül még biztosan életben van ez évben Gustav Hauszer és Johann Streicher is, de működésükről adatokkal nem rendelkezünk. Az 1872-ben alakult általános ipartársulatban csak Friedmannal találkozunk (2). Amikor belép 1884-ben az újonnan alakult ipaitestületbe (3), Hauszer már nem él (1879-ben halt meg). Az 1886-ban elhunyt Ortnert magánzóként írják be a halotti anyakönyvbe, és hamarosan meghal Adolf Keller is (halála 1889-ben). Streicher 1893-ig élt, de mint magánzó és városi képviselő nem valószínű, hogy ötvösként dolgozott volna. A korábban Győrben inaskodók közül csak Quirin Wahlról és Szeifert Edéről van adatunk. Wahl 1852 és 1856 között Christian Raab inasa volt (4), és 1871-ben mint aranyműves segéd kötött házasságot. Seifert Ede Ortnemél volt inas 1866-1870-ig (5). 1872-ben kötött házasságánál Blaschka Richárd pozsonyi aranyműves a tanúja. Talán a vándorlásuk alatt ismerkedtek meg. Szeifertről 1882- ig találtam anyakönyvi adatokat. Teljesen új ember Győrben Kubinyi János. A Pozsony megyei Senitzen született, és Pozsonyban inaskodott 1856 és 1859 között, Joseph Weinstablnál (6). 1886-ig fordul elő neve az anyakönyvben, gyerekei születésekor és keresztszülőként. Jó mester lehetett, mert őt bízták meg a Szent László herma javításával 1884-ben (7). Nagyjából ebben az időben találunk adatokat Leskier Henrik aranyművesről. 1871- ben született első gyermeke és utoljára 1880-ban említik keresztszülőként. Talán rokona volt (fia?) az 1850 és 1866 között Bécsben kimutatható Franz Leskier ékszerésznek és aranyművesnek (8). Keller Adolf azonos nevű fia 1895-ben kötött házasságot Schön Terézzel. Az anyakönyvbe ékszerészt írtak be foglalkozásaként. Lehet, hogy apjánál tanult, de lehet, hogy máshol, és természetesen lehetséges, hogy nem is Győrött dolgozott. További kutatásra vár ennek tisztázása is. Több zsidó ötvös is kimutatható ebben az időben, róluk korábban mái volt szó. E néhány sovány adatból természetesen nem következtethetünk a múlt század második felének győri ötvössége életére. Biztos, hogy a bécsi és a pesti aranyműves ipar mindenhol háttérbe szorította a helyi mestereket, de hogy a szakma nem halt ki, annak bizonyítéka, hogy a Szt. László herma javítását győri mesterre bízták. Talán a jövő kutatása teljesebbé teheti ismereteinket. Más városok ötvöseinek győri családi kapcsolatai A győri ötvösök kapcsolatainak számbavételekor érdekes lehet megismerkedni azokkal a nem győri ötvösökkel is, akiket családi kötelékek fűztek Győrhöz. Ha ezen kapcsolatok földrajzi elterjedését megvizsgáljuk, úgy tűnik, a Dunántúl északi 48
