Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
Ötvösök Győrben az ötvös céhen kívül V. Az ötvös céhen kívül működő ötvösökön értem mindazon mestereket, akik tanult szakmájuktól, céhbe tartozásuktól függetlenül legálisan vagy illegálisan, azaz az ötvös céh privilégiumát sértve dolgoztak nemesfémmel. Ide tartoznak véleményem szerint a Győr városi kardkészítők, sárgarézművesek, gombkészítők és aranyozok (mind céhes mesterek) közül mindazok, akik fennmaradt munkáik alapján vagy ötvösnek tekinthetők (pl. a Liebl kardkészítő család tagjai), vagy önmagukról aranyművesként nyilatkoztak, illetve környezetük őket aranyművesnek tartotta. Erre bizonyíték az anyakönyvek foglalkozást feltüntető bejegyzései. Az anyakönyvi bejegyzések érvényessége természetesen nem mérhető a hivatalos iratokéival, mivel ezek vagy a saját foglalkozásukat érintő adatot bediktálok véleményét, vagy - ha a könyvet kiállító senkit nem kérdez külön, úgy az általánosan elfogadott helyzetet tükrözik. Vagyis, ha valakit aurifaberként vagy ötvösként írnak be, ez elsősorban a nemesfémből való mívelés tényét fedheti (feltéve, ha az ö/vös-megnevezést ebben az értelemben, és nem az egyszerű ötvözés értelmében használták). Természetesen nem az összes kardkészítő vagy az összes rézműves tartozik ide, hanem csak azok, akikről feltételezhető vagy bizonyítható, hogy nemesfémből is dolgoztak. Ide tartozónak tekintem azonban a győrszigetieket is, hiszen családi és munkakapcsolataik révén több szállal kapcsolódnak a szabad királyi városhoz. Korábban már volt szó a kardkészítő Michael Reßlerröl, akivel az ötvösök legkorábbi panaszai foglalkoznak. Azon kívül, hogy Ausztriából vándorolt be, és főleg a katonatisztek részére dolgozott, s sokat pereskedtek vele a győri ötvösök, mígnem egy pénzhamisítás kapcsán le nem bukott és menekülnie nem kellett a városból, nem sokat tudunk müveiről. A Liebl családról, amelynek tagjai jelentős müvekkel gazdagították a győri ötvösséget, részletesen írtam, és említettem már Joannes Haaszt is. Az ötvöscéh panaszaiból láttuk, hogy ennek a csoportnak szinte legfontosabb alakja Michael Döller (illetve teljes nevén Johann Michael Döller) sárgarézmüves mester. Lehet, hogy ő is Ausztriából vándorolt be (1), mint korábban Reßler. 1742 körül született, és 1798. szeptember 12- én halt meg. Érdekesen alakul foglalkozásának megnevezése. 1788, 1789, 1790-ben és 1792- ben aurichalcharius, 1793-ban faber aerarius, de 1789-ben, majd 1794-ben három különböző alkalommal is aurifaber, 1796-ban újra faber aerarius, majd 1798-ban többször aerifaber. Halála után - két fiatalabbik lánya házasságakor, 1811 -ben és 1812-ben - aurifaber a megnevezése. Működéséről ennek ellenére nem sokat tudunk, kivéve természetesen azt, ami fentebb már kiderült az ötvöscéh ellene írt beadványaiból. Müveiről annyi látszik biztosnak, hogy Döller jelzéssel korábban a műkereskedelemben bukkantak fel ezüsttárgyak (2). Döller négy lánya közül a két középső egy pápai, illetve egy helybeli kocsmároshoz ment férjhez. Legidősebb 39
