Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
1750-ben már a városi tanácshoz kényszerülnek fordulni az ötvösök, hogy védje meg mesterségük jogát a kardcsiszárokkal szemben. A tanács kimondja, hogy a kardcsiszárok tartózkodjanak minden olyan munkától, amely aranyban, ezüstben az ötvösök dolgához tartozik, és ha valaki mégis ilyennel akarná őket megbízni, utasítsák vissza. Egyúttal az ötvösöket is figyelmezteti a minőségileg jó munkára (24). Ebben az ügyben már megjelennek a sárgarézművesek, a Gürtlerek is. Az ötvösök ugyanis kikérték hasonló esetekre a budai ötvös céh véleményét, akik levelükben megírták, hogy Buda szabad királyi városában nem dolgozhatnak a kardcsiszárok és sárgarézmüvesek aranyból és ezüstből, és még kevésbé van megengedve, hogy valamely jegyet, nem beszélve próbajegyről, valamely tárgyra üssenek, amely nélkül mü nincs (függ. 6. sz.). Kérik a győri tanácsot, hogy az ilyen kontárkodást teljesen tiltsa el, büntesse meg és irtsa ki a városból (25). Ennek az esetnek sem volt sok foganatja. Továbbra is voltak ötvösmunkát végző kardcsiszárok, és itt elsősorban a Liebl családot kell említeni. A családból Liebl Ignáccal találkozunk először Győrben, mint prágai születésű kardkészítővel. 1750-ben Michael Reßler legényeként polgárfelvételét és mestersége szabad gyakorlásának jogát kéri a városi tanácsnál. 1750. nov. 6-án engedélyt kap a helytartótanácstól, hogy aranyat és ezüstöt műveljen, 1751. március 3-án pedig győri polgárjogot nyer (26). A tanács jegyzőkönyve szerint 1758-ban Horváth Ferenc aljegyzőt pereli annak tartozása miatt, majd 1763. június 25-én őt perelik egy követeléssel kapcsolatban (27). Ezután nemsokára meghalt. Özvegye, Lender Erzsébet 1765. október 25-én a városi tanács előtt kijelenti, hogy ura mesterségének jogát és felszerelését sógorának, az ugyancsak kardkészítő Josephus Lieblnek engedi át (28). Ez a Josephus Ferdinandus Liebl, aki magát ensifemek, kardkészítőnek nevezi, 1710 körül, Prágában született (29). Először Tatán dolgozott, és itt készített 1740- ben egy kardra ezüst vereteket, melyet "Joseph Liebel Fecit A: Tata 1740"felirattal jelzett. A kardot Esterházy József gróf, bán és országbíró 1748-ban báró Amadé Lászlónak, a költőnek ajándékozta. Ma a Nemzeti Múzeumban található (30). Tatáról Fischer komáromi aranyműveshez ment, majd Győrbe szökött, előbb Michael Crinnes ötvös céhmesterhez, majd Michael Reßlerhez vagy saját bátyjához, végül visszatért mesteréhez. Felszabadulása után ismét Győrben találjuk. 1765 körüli gyermekszablyája itteni munkája. Fivéréhez hasonlóan ő is dolgozott ötvösként, így Schmitt Gábor kanonok számára egy aranyozott ezüstkelyhet készített, amely ma a Győregyházmegyei Kincstárban található. Feliratából a kronogramm az 1768-as évszámot adja. A felirat megnevezi a készítőt is: ...”Fec. Joseph Liebl A: Raab” (31). Joseph Liebl 1799. április 28-án halt meg (illetve akkor temették el). Fia, szintén József, 1761 körül született. 1800. jún. 4-én lett győri polgár. 1808. október 30-án feleségül vette Anna Speitzenbartot, akitől két fia született (32). Valószínűleg csak a szintén Joseph nevű fiatalabbik érte meg a felnőtt kort. Ifj. Liebl József különböző alkalmakkor mint gladio confusor, gladiarius, és egyszer mint argentárius 31
