Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
Adattár
ADATTÁR XVIII. sz. A győri ötvösök itt közölt adattárában szerepeltetjük mindazokat a mestereket, akiket a XVIII. század folyamán a város, Győr vármegye és az egyházközségek iratai ötvösöknek neveznek, és akik a céh 1663-tól fennmaradt jegyzőkönyve, az 1768-tól 1871-ig, a céh megszűnéséig vezetett inasszegődtetési jegyzőkönyv, valamint a Létovics István által 1732-ben megkezdett, majd Zalai Imre által 1764-ig továbbírt ötvös számadófüzet alapján a céhbe szegődtek. A céhben dolgozott legények közül azokat szerepeltetjük, akik mester létükre legényként dolgoztak valamely céhbeli ötvös műhelyében, vagy a róluk megmaradt dokumentum fontos adalékul szolgál a céh tevékenységéhez, illetve a céhben dolgozók anyagi helyzetének megismeréséhez. A Győr ötvösségében kisebb szerepet játszó, alkalmanként ötvöstárgyat is készítő, más céhben tevékenykedő mesterek közül csak azzal foglalkozunk, akinek ötvöstárgya maradt fenn. Az ötvösök neve alatt [ ] zárójelben feltűntettük a Jankó László által összeállított ötvösnévsor vonatkozó sorszámait, továbbá a mesterek források alapján feltételezett győri működésének, valamint születésének vagy halálozásának a felsorolt forrásokból nyert évszámait, céhmesterségük, céhtisztségeik időhatárait. A nevek a forrásokban fellelt leggyakoribb névváltozatok. A kialakult sorrend alapja a mesterek győri működésének legkorábban ismert éve és azonos kezdés esetében a mesterség gyakorlásának időtartama. A () zárójelbe tett évszámok olyan közvetett információkat jeleznek, amelyek - többnyire a mesterek halála után - az ötvösök gyermekeivel, házastársukkal, szűkebb vagy tágabb családjukkal, rokonaikkal kapcsolatosak. Az adattár szöveganyagában előforduló [ ] zárójelben a különböző publikációkban említett, azóta elveszett, illetve a források lappangása, téves közzététele miatt általunk nem talált, vagy általunk javított hivatkozási adatokat közöljük. A győri ötvösök müvei között a meglévőkön kívül azokkal is foglalkozunk, amelyekről korábbi hiteles feljegyzések alapján tudomásunk van, hogy a ma még lappangó, később remélhetőleg felszínre kerülő művek azonosításához támpontot nyújthassunk. A próbajegyeknél és mesterjegyeknél előforduló „a” betűjel az újravizsgált tárgyakon talált, Kőszeghy által nem ismert jegyváltozatot jelzi, az általa ismertté vált és használt jegyrendszerben. Az adattárban megadjuk a levéltári források helyét, nyilvántartási számát és az ötvösökkel, valamint műveikkel kapcsolatos bibliográfiát. Az idézett szövegeket eredeti helyesírásuk szerint közöljük. 46
