Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A 18. századi győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkái
szülői örökségből kívánt mesterséget szerezni. Vagyonát az itteni Árvaszék kezelte, amelynek egy részét saját temetése költségeire, a fennmaradó rész egynegyedét pedig a lelki üdvéért mondott szentmisék költségeire kívánta fordíttatni. A többit a győri szegényházra, mint vagyona általános örökösére hagyta (21). Jegyzet: 1 Bak Borbála: Győr szabad királyi város igazgatása 1743-1778. [Tisztségviselők, alkalmazottak], Budapest, 1980. A XVIII. században a XVII. századi városi közigazgatásban résztvevők szervezetéhez képest, a belső tanácsot képzett, hivatásszerű tisztviselők - jegyző, ügyészek - alkották, mellettük rendszeresített kisebb tisztviselők és szolgák - pénztárosok, számvevő, kancellisták, hegymesterek - működtek, s külön kategóriát jelentett a polgármester. a kapitány és a fertálymesterek tisztsége. E főbb és kisebb tisztviselők általában 13 fős, szűk körét a jelentősebb magyar városokban a választott község, a választott polgárság alárendelt testületé mint képviseleti szerv egészítette ki. Győrött azonban a külső tanácsok testületének megszervezésére 1743 előtt nem került sor, később viszont háttérbe szorult ennek a választmánynak a tanács jellege. A közgyűlés például, amelyben a választott polgárság részt vett, évente csak néhányszor és csak kiemelten fontos kérdésekben ült össze, mint amilyen a tisztújítás, a tisztviselők alkalmazása és fizetése, illetve a polgárfelvétel volt. 2 GYVL Prot. Lib. 1. föl. 10. Nr. 10. 3 Ifj. Johann Michael Crinnes 1732-ben telepedett le Pesten. 1756-ban apja említi először pesti szenátori tisztségét végrendeletében, amelyben Pest szabad királyi város belső tanácsa tagjaként nevezi meg fiát. Ifj. Crinnes 1757. november 3-án - feltehetően - apai öröksége felvételéhez mint pesti szenátor, győri polgárnak jelentkezett be a magisztrátus előtt (GYVL Album Novum Civium). 1761. február 20-án ismét csak pesti szenátorként tiltakozott a győri városházán az ellen, hogy a Graff Jánostól 1755-ben 400 ft-ért és 6%os évi kamatáért zálogba kapott és 1756-ban Graff végrendeletében is zálogteherként említett házat, amelyen még mindig tartozás van, Graff János felesége elcserélje, vagy újabb 1400 ft kölcsönért másnak is zálogba adja (Prot. Ord. Liber 9. föl. 286- 288. Nr. 404-405.). 1761. május 24-e és 1762. június 13-a között ugyanőt céhbiztosként említik a pesti Haubt-Protocolban (BTM L.sz.: 8461). de Győrött pesti szenátorként jegyzik még 1781-ben is. amikor felvallja eladott házát a káptalannál (GYKHL Liber Fassionarium III. föl. 700-701. Nr. 890.). 4 1745. május 20-án Philipp Armenie 24 forint kölcsönért zálogba adott Johann Caspar Metzer királyi operátornak egy ezüst leveses tálat, amely Michael Kopf helybeli aranyműves becslése szerint 27 % lat ezüstöt nyomott (1 lat = 1/16 márka súly), és latonként 1 ft 6 krajcárt ért (GYVL Prot. Liber 2. föl. 36
