Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)

A 18. századi győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkái

Id. Johann Michael Crinnes tetemes összegről, 1650,-Ft készpénzről rendelkezett, amelyet rokonai és unokái, a győri Szentháromság kórház, a szegényház szegényei, az egyik leánya unokáinak gondját viselő kalapos asszony kapott, valamint amiből 300 ft-ig a szentmisékre kellett költeni. Ezen felül minden további vagyonát, ingó és ingatlan javait.- amit saját kétkezi munkájával Ausztriában és Győrben szerzett a mester - pesti szenátor fia, ifj. Johann Michael Crinnes örökölt. Ez legkevesebb két győri házat, egy jól felszerelt műhelyt és feltehetően hasonló nagyságrendű készpénzt jelenthetett. A végrendeletből azt is megtudhatjuk, hogy a mester életé­ben családja valamennyi tagját támogatta, ezért nem lehettek örökségének követe­lői, még budai leszármazottai, azaz másik fia gyermekei vagy rokonai sem. További végrendeleteket csak ötvösök rokonaitól, feleségeiktől, leányaiktól isme­rünk (Adattár). Tanulmányozásuk mellett hasznos információkhoz jutunk az ötvösök által alkalmazott inasok vagy legények számának vizsgálatakor is, mert jól tükrözik a mesterek munka- és életkörülményeit, közvetve vagy oni helyzetüket. A hiteles forrás ehhez részben Létovics István számadó füzete, részben a fenn­maradt ötvös jegyzőkönyvek. Létovics István számadófuzetét a mester halála után vője. Zalai Imre ötvös vezette tovább, aki nem megrendeléseit, hanem kiadásait jegyezte fel rendszeresen. Bár számtalan oldalt kitéptek a füzetből, a megmaradt feljegyzések mégis alkalmasak arra. hogy a mester anyagi helyzetére következtessünk. Valószínűleg 1747-ből való az a néhány bejegyzés, amelyben Josi nevű legénye szerepel kifizetésekkel kapcsolatban. Hiányzó és üres oldalak után 1760. október 26-tól 1761. jímius 28-ig egy Bissenti nevű legénnyel, 1761. március 8-án Toma­­nekkel [Tohmanah], 1761. június 14-től Horváth Lászlóval, 1761. augusztus 30-tól 1763. október 21-ig egy Martin nevű legénnyel számolt el. 1762. június 22-én felvette Klára nevű szolgálólányát. 1762. november 14-től 1763. május 8-ig legé­nye Ádám volt, majd június 12-től Hans. 1763. október 23-tól András nevű legé­nyét, 1764-ben Paulina szolgálólányát, 1764. június 3-tól Franz Weroffckyt emlí­tette. akivel 1764. november 6-án rendezte tartozását. Ő korábban inasa lehetett. A feljegyzések alapján láthatjuk, hogy Zalai Imre folyamatosan dolgoztatott legényekkel, egyidőbcn néha kettővel is, akik 5-8 hónapig maradtak nála, ritkáb­ban tovább. A mester jól bánt velük, rendszeresen és tisztességesen fizette munkájukat. Külön díjazta a gyorsaságukat egy-egy rövid határidős megrendelést követően, valamint végelszámolásnál értékelte kitartásukat és szorgalmukat, sőt némelyiküknek finanszírozta hazalátogatását is. A leghosszabb ideig Martin maradt nála, akinek a 26 hónapos szolgálata alatt 53 ezüst tallért, 69 forintot, 2057 dénárt és 423 groschent fizetett. Ádám a fél év során 75 ezüst tallért, 2 forintot és 50 dénárt kapott. Franz Weroffcky kéthavonta kapott fizetést, a 22 heti szolgálatért összesen 28 ezüst tallért. 16 forintot. 108 dénárt és 36 groschent. A század második felének további jelentős mestere Joseph Nigl, győrszigeti lakosként adta be polgárfelvételi kérelmét, majd céhmesterré választását követően 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom