Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A 18. századi győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkái
Id. Johann Michael Crinnes tetemes összegről, 1650,-Ft készpénzről rendelkezett, amelyet rokonai és unokái, a győri Szentháromság kórház, a szegényház szegényei, az egyik leánya unokáinak gondját viselő kalapos asszony kapott, valamint amiből 300 ft-ig a szentmisékre kellett költeni. Ezen felül minden további vagyonát, ingó és ingatlan javait.- amit saját kétkezi munkájával Ausztriában és Győrben szerzett a mester - pesti szenátor fia, ifj. Johann Michael Crinnes örökölt. Ez legkevesebb két győri házat, egy jól felszerelt műhelyt és feltehetően hasonló nagyságrendű készpénzt jelenthetett. A végrendeletből azt is megtudhatjuk, hogy a mester életében családja valamennyi tagját támogatta, ezért nem lehettek örökségének követelői, még budai leszármazottai, azaz másik fia gyermekei vagy rokonai sem. További végrendeleteket csak ötvösök rokonaitól, feleségeiktől, leányaiktól ismerünk (Adattár). Tanulmányozásuk mellett hasznos információkhoz jutunk az ötvösök által alkalmazott inasok vagy legények számának vizsgálatakor is, mert jól tükrözik a mesterek munka- és életkörülményeit, közvetve vagy oni helyzetüket. A hiteles forrás ehhez részben Létovics István számadó füzete, részben a fennmaradt ötvös jegyzőkönyvek. Létovics István számadófuzetét a mester halála után vője. Zalai Imre ötvös vezette tovább, aki nem megrendeléseit, hanem kiadásait jegyezte fel rendszeresen. Bár számtalan oldalt kitéptek a füzetből, a megmaradt feljegyzések mégis alkalmasak arra. hogy a mester anyagi helyzetére következtessünk. Valószínűleg 1747-ből való az a néhány bejegyzés, amelyben Josi nevű legénye szerepel kifizetésekkel kapcsolatban. Hiányzó és üres oldalak után 1760. október 26-tól 1761. jímius 28-ig egy Bissenti nevű legénnyel, 1761. március 8-án Tomanekkel [Tohmanah], 1761. június 14-től Horváth Lászlóval, 1761. augusztus 30-tól 1763. október 21-ig egy Martin nevű legénnyel számolt el. 1762. június 22-én felvette Klára nevű szolgálólányát. 1762. november 14-től 1763. május 8-ig legénye Ádám volt, majd június 12-től Hans. 1763. október 23-tól András nevű legényét, 1764-ben Paulina szolgálólányát, 1764. június 3-tól Franz Weroffckyt említette. akivel 1764. november 6-án rendezte tartozását. Ő korábban inasa lehetett. A feljegyzések alapján láthatjuk, hogy Zalai Imre folyamatosan dolgoztatott legényekkel, egyidőbcn néha kettővel is, akik 5-8 hónapig maradtak nála, ritkábban tovább. A mester jól bánt velük, rendszeresen és tisztességesen fizette munkájukat. Külön díjazta a gyorsaságukat egy-egy rövid határidős megrendelést követően, valamint végelszámolásnál értékelte kitartásukat és szorgalmukat, sőt némelyiküknek finanszírozta hazalátogatását is. A leghosszabb ideig Martin maradt nála, akinek a 26 hónapos szolgálata alatt 53 ezüst tallért, 69 forintot, 2057 dénárt és 423 groschent fizetett. Ádám a fél év során 75 ezüst tallért, 2 forintot és 50 dénárt kapott. Franz Weroffcky kéthavonta kapott fizetést, a 22 heti szolgálatért összesen 28 ezüst tallért. 16 forintot. 108 dénárt és 36 groschent. A század második felének további jelentős mestere Joseph Nigl, győrszigeti lakosként adta be polgárfelvételi kérelmét, majd céhmesterré választását követően 34
