Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)

A győri ötvös céh szervezete és szabályzata

599. és két eredeti fogalmazvány a magisztrátushoz, mgt., Budapest. Kiállítva: XJM Győr, 1993, Grotte András kutatása).

Mindezen nagy vihart keverő perek ellenére még 1798-ban is tiltatni kellett a városi magisztrátussal, hogy „akár aranyműves, akár - a pénzérmék aranyozására számba vehető - más mesterségbeli, a pénzek hamisításával próbálkozzon” (eredeti fogalmazvány, mgt., Budapest, bemutatva: XJM Győr, 1993. Grotte András kutatása).

29 Érdekes az a megjegyzés, amely Joseph Wenger [Wongor?] megbüntetéséről számol be a jegyzőkönyvben. 1712. március 27-én mestere előtt eljárt a szája, amit tanúk előtt aláírásával hitelesítve, beismert. A büntetése pénzbírság volt, s miután megfizette a célmek, a jegyzőkönyvbe bekerült, hogy visszaszerezte becsületét (Ötvös jk ). Úgy látszik, az inasok és legények erkölcsi nevelésének fontos része volt az elkövetett bűn nyilvános beismertetése és az elrettentő pénzbírság.

30 A győri ötvös mesterek kontár ötvös elleni küzdelmére példa az 1742-ben történt eset. Miután egy aranymíves legény, aki rövid időre céhmesterüknél kapott szállást, sőt a megengedett tartózkodási időn felül még munkát is, beállt Michael Reszler kardműveshez és házról-házra járva szerzett magának munkát, ami az ötvös céh tagjai előtt tiltva volt. A céh a városi magisztrátus segítségét kérte a rendteremtésben. Tiltakozásuk szövege fennmaradt a Schultheis Hivatalnak írott eredeti fogalmazványban (mgt., Budapest, bemutatva: XJM Győr. 1993. Grotte András kutatása), amelyben részletesen felsorolták bűneit: nem elég, hogy az ötvösök engedélye nélkül a városban tartózkodott, miután elküldték őt, beállt Michael Reszler kardműves mesterhez, és az ő kontár aranymíves legényeként házról- házra járva, elveszi előlük a munkát. Arcátlanságára jellemző, hogy amikor Johann Michael Crinnes céhmester betegen feküdt házában, feleségével durván szembeszegült, mivel az kiparancsolta őt. Az ötvösök tehetetlenül nézték a legény randalírozását és beadványukban nyomatékosan kérték, hogy mind Résziért, mind kontár aranyművesét szigorúan büntessék meg, az okozott kárt téríttessék meg, hogy elrettentő példát szolgáltassanak a jövőben minden kontárkodással szemben.

31 A jelentősebb munka egymás közötti megosztására lehet példa a csornai prépostság javainak összeírása, amelyben más mesterekkel együtt több győri ötvös vett részt, bár Csatkai csak Thomas Leffler és Andreas Schweyer nevét említi a Győri Szemlében megjelent cikkében (Csatkai Endre: Győri művészek és iparművészek a csornai prépostság leltározásánál 1787-ben. Győri Szemle 1940. 250. o.). Nem lehetetlen, hogy ezért a munkáért, vagy hasonlóért kapott pénzt osztottak fel egységesen másfél év múlva Herr Niegl, Herr Schweyer, Frau Kopf és Herr Simon között, amit jegyzőkönyvbe is vettek, bár a pénz eredetét elfelejtették megemlíteni (XJM Jegyzőkönyv).

25