Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A győri ötvös céh szervezete és szabályzata
inas esetén annak a műhelynek a gazdája, ahol munkában áll. köteles két gulden bírság ellenében időben jelenteni a mindenkori városi plébánosnak. A huszonnyolcadik pont a céhtag özvegyének helyzetével foglalkozik: Egy céhtag halála után az özvegy mindaddig, amíg özvegyi állapotban marad, hasonlóan az ötvösökhöz, minden szabadságot élvezhet és megtarthatja a mesterséget, sőt a céhtől nemcsak segítséget kell kapnia, hanem egy megbízható és a mesterségben jártas legényt is (38). Ezzel szemben azonban, ha egy özvegy a céhen kívül házasodik, nem engedtetik meg többé neki, hogy a mesterséget űzze. A harmincadik pont az elhunyt ötvössel szembeni kegyeletről rendelkezik: Ha valaki a céhből halál által távozna, a céh minden tagjának kötelessége az elhunyt holttestét állítattál a sírhoz kísérni, ellenkező esetben, aki innen elfogadható ok nélkül kimarad, minden engedmény nélkül, mester esetén 25 guldenre, legény esetén pedig 12 dénárra büntessék. A szabályzat végén egy záradék előírja a céhbiztos kötelező jelenlétét minden fontosabb céhet érintő ügyben vagy eseményen: Végezetül, jelen szabályokat, mindenkinek, akit illetnek, minél szigorúbban be kell tartania. Isten szolgálatát kell követnie, a jó erkölcsöknek kell vezetnie, a visszaéléseket el kell kerülnie és a mesterség javára kell lennie, és ehhez kérniük kell maguknak a mindenkori városi magisztrátustól egy céhbiztost, akinek kötelessége lesz részt venni a céh valamennyi összejövetelén, s úgymond gondot fordítania arra, hogy minden békésen, érdek és súrlódás nélkül adassák elő és végeztessék el (39). Jegyzet 1 A győri ötvösök első ismert céhszabályzatát a komáromi ötvös céh 1681- ben kelt okiratmásolatából ismerjük, mely a győri, komáromi, újvári és esztergomi ötvösök 1603-ban kapott céliprivilégiumának szövegét őrizte meg. s melynek alapját a pesti ötvösök 1529-ból fennmaradt céhszabadalomlevele képezte (Budapest. Egyetemi Könyvtár. Céhpriv. VII. 1.). A komáromi céhlevélmásolatban ismert győri privilégiumot erősítette meg 1623-ban a győri székeskáptalan, majd 1651-ben Püski János püspök, s írta át a pápaiak kérésére 1614-ben a győri káptalan, majd erősítette meg ugyancsak számukra 1628-ban gróf Esterházy Miklós, 1750-ben pedig gróf Esterházy Ferenc. Lásd: Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Budapest. 1936. 280-281. o.; Jankó László: Győri ötvösök a 16-19. században. In: Győri Szemle 1934. 7.. 8.. 12. o.; N. Mé-17
