Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A győri ötvös céh szervezete és szabályzata
Nagyobb bűntettek esetén hasonlóképpen lehet eljárni: A céh tevékenységén kívüli ítélet vagy döntés esetén a céhmester - mint hasonló bíráskodó szerv, anélkül, hogy joga csorbulna - a vádlottat rögtön bepanaszolhatja a jog szerinti magisztrátusnak, egyébként ugyanúgy minden céhbírság, miként a városi is. a szokott módon hajtasson be. A tizedik pont az ötvös céh és más céhek kapcsolatát taglalja: Méltányos, hogy minden egy es műhely vagy céh a saját elképzelése és törvénye szerint gyakorolja mesterségét, ezért egyik a másik dolgába ne avatkozzék, amelyből következően egymás között sem jogosultak büntetést kiszabni, hanem a más céhbeli sértett forduljon az illetékes hatósághoz, és engedje, hogy az ügyet további betekintésre a felsőbb szervhez továbbítsák, ha viszont egy céh és egy' másik céh egy általán nem tud megegyezni, legy en az ilyen ügy a jog szerinti felsőbb hatóság döntésére bízva (30). A tizenegyedik pontban arról olvashatunk, ha valamely műhelyben a szokásostól eltérő nagyságú munkát kellene végezni, nem vállalhatja magára egyetlen mester, hanem a céh maga a céhtagok tehetősége mértékében feloszthatja a munkát, sőt jogában áll, hogy annak adja, akinek szükséges (31). A következő, azaz tizenkettedik artikulus a céhmester tevékenységét határozza meg: A céhmester kötelessége, hogy minden munkát, egész éven át, amennyire csak lehetséges, szorgalmasan és pontosan ellenőrizze, hogy aranyból és ezüstből ne találtassék csalás és hamisítás, továbbá legalább negyedévente műhelyről- műhelyre kell járnia, az aranyat és ezüstöt valamint a mérőeszközöket ki kell próbálnia. Ha az elöljáró az ezüst tartalmát elhanyagolja, avagy mohónak találtatik. vagy barátság miatt egyik vagy másik felé részrehajló lenne, az ilyen nemcsak hogy tisztségéből leváltassék. hanem 13 latos ezüstre büntessék. A tizenharmadik pont a céhtagok közös terheiről rendelkezik: annak elkerülésére. hogy a céhben az év folyamán seimni ne álljon rendelkezésre egy s más szükséges költségek kifizetésére, a céh minden tagja köteles évente egy forintot befizetni (32). A tizennegyedik pont a mesterek kötelezettségét írja össze: minden céhtag, aki ezüsttel dolgozik, köteles a kész munkáját elvinni a céhmesterhez, ahol egyik vagy másik mestertárssal megvizsgálják, s ha a munkát, valamint az ezüstöt jónak találják, üttessék rá a próbajegy: a kisebb munkáért egy dénárt, de az egy márkánál nagyobb súlyú munka után márkánként öt dénárt kell a céhnek befizetni. Ha azonban megtörténne, hogy az ezüst nem 13 latos, mégis bele lenne ütve a próbajegy. mind a céhmestemek. mind az illetőnek fél márka 13 14
