Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
Adattár
1748 (1750. aug.) (1750. dec. 14.) (1751. márc. 3.) (1758) (1763. jún. 25.) türelmi idő. amíg a városban lakhatott és munkát kaphatott, gúnyt űzve az ötvösökből, kardművesnél kontárkodik, sőt korábbi szállásadója, Johann Michael Crinnes feleségét bántalmazta és szidalmazta is. amikor az kiutasította a házából. A tiltakozás szövegét a Schultheis Hivatalnak írt eredeti fogalmazvány őrizte meg (Grotte András kutatása, Budapest, magántulajdon. Bemutatva XJM. Győr, Ötvöskiállítás, 1993.) (Teljes szöveget lásd: id. Johann Michael Crinnesnél). Gyermekszablyát készít (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, L.sz.: 54. 428.). Testvére. Ignatius Liebel. Johann Michael Reßler legénye. Reßler pénzhamisítási pere nyomán és mestere Győrből való elmenekülése után bejelenti a városi tanácsnál a polgárjog iránti kérelmét és - mivel kitanulta a mesterséget - kéri mester-sége szabad gyakorlásának jogát (GYVL Prot. 1748- 1752. föl. 356- 357. Nr. 440.). A helytartótanács ez év november 6-tól engedélyezi testvérének, Liebl Ignácnak, hogy arannyal és ezüsttel is dolgozhasson, mivel a legtöbb más tartományokban élő, hasonló külföldi mester esetében is bevett szokás ez, pl. Prabath Ferenc pozsonyi kardművesnél és a Győrből megszökött Michael Reűlernél is (Prot. 1748-1752. föl. 414-415, Nr. 511.). A város közölte a döntést az aranyművesekkel. Testvére, Ignatius Liebl Pragensis ex Bohemia macharopäus Cath. győri polgár lett (GYVL Album Dom. Civium). Horváth Ferenc aljegyzőt pereli fivére, Ignatius, mert nem fizette meg a február 12-én nála megrendelt tőr teljes árát. s tartozik még 12 forint 2 és fél krajcárral. Az aljegyző viszont panaszt tett a városi magisztrátusnál, hogy a kardkészítő munkája során nem használt megfelelő minőségű ezüstöt, s nemhogy neki kellene fizetnie, a kardkészítő adjon elégtételt a neki okozott kárért. A per folyamán a városi szenátus előtt felkérték a győri ötvösöket, vizsgálják meg a tőrt és mondjanak véleményt, amelyet az igazságos döntéshez elfogadnak (GYVL Prot. Ord. Liber 8. föl. 130- 131. Nr. 298. és föl. 153. Nr. 342.). Találkozunk fivére, Ignatius Liebl nevével a városi tanács jegyzőkönyvében tartozásával kapcsolatban, mert 1757. május 1-én kölcsönt vett fel Johann Ernest Wagnertől, amiből 14 forint 74 krajcárt még nem adott meg, s a kölcsönadó pereli (GYVL Prot. 1763. föl. 934. Nr. 1256.). 97 I
