Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A céh keletkezése, szervezete, szabályzatai
egyetlen privilégiumot, ugyanakkor mégsem tartoztak egyetlen közös céhbe e négy város szabói (13). A több városra kiterjedő közös céhalapítás legegyszerűbb oka általában a mesteremberek kevés számában rejlett. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az 1603. évi közös céhlevelet, éppen a győriek azok, akik közül a legtöbb mestert megnevezik. A komáromiak közül kettőt, az újváriak közül egyet, az esztergomiak közül hatot említenek meg név szerint (14). Nyilvánvaló, hogy Komárom kettő és Újvár egyetlen ötvösmesterének is kellett valamilyen céhhez tartozni, s kézenfekvő lenne, hogy arra gondoljunk, talán épp az ő érdekeiket szolgálta a közös privilégiumkérés, mert egymaguk nem tudtak volna céhet alapítani. Meg kell azonban említeni, hogy a Kolozsmonostorban hitelesített komáromi szabályzatban szó szerint lemásolt 1603- as ötvös privilégium eredeti szövege a névvel felsorolt mestereken kívül más, nevükön nem említett mesterek kérésére is hivatkozik, tehát e négy város közül valamennyi városban számolhatunk azzal, hogy a céhlevélben felsorolt mestereken kívül további ötvösmesterek is dolgoztak ebben az időszakban. Győrött például az 1603- as céhszabályzat kiadásának indoklásában említett 7 mesteren kívül - Czakó Ötvös János, Tolnai Bornemisza János, Kery /Jankónál Kéri!/ Márton, Rimaszombati Miklós, Laskai Miklós, Békési Gáspár, Körösi Mihály - ugyanezen évben még további három ötvösről tudunk - Wajdakoszorú Gáspárról, Keresztszeghy Kolozsvári Vitus Jánosról és id. (Erman?) Ötvös Jánosról (lásd Adattár). A céhek egymás közötti - az egyenjogúság elve alapján történő - szövetkezésére másik példa az erdélyi szász szabók összefogása, akik 1376- ban azért szövetkeztek egymással, hogy a kisebb települések szabói csak az ő hozzájárulásukkal alakulhassanak céhekké. A szász céhek ebbéli jogát 1583- ban Báthory István is megerősítette (15). A végvári településeken azonban az azonos céhek szövetkezését - elsősorban a törökveszély miatt - a mesterség gyakorlásában kialakult zavarok, gazdasági, anyagbeszerzési nehézségek, a mesterek vásárokon való megjelenési jogának megszerzése, vagy a céhek közötti versengés megelőzése és városaik nehezen megszerzett, a céhműködést is befolyásoló jogainak megőrzése ösztönözhette. Ez utóbbit igazolja az 1681- ben, Szentjóby György kérelmére kiadott kolozsmonostori hitelesítés indoklása, miszerint: " az említett Győr, Komárom, Újvár és Esztergom városok vagy várak jogainak megóvására" adják ki a másolatot. Mindazon túl, hogy a győri, komáromi, újvári és esztergomi ötvösök közös céhprivilégiummal rendelkeztek, semmilyen biztos forrásunk nincs arra vonatkozóan, hogy a négy város ötvössége ténylegesen közös céhként működött- e, s ha igen, hogyan bonyolódott ez a gyakorlatban és meddig tarthatott? 6
