Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
Előszó
A művészettörténészek Kőszeghy Elemér A magyar ötvösjegyek rendszeres gyűjtéséről című, 1912- ben közzétett tanulmánya mellett a Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867- ig című, napjainkban is kézikönyvként használt, kibővítés előtt álló hatalmas korpuszát ismerik (1936), amelynek győri vonatkozásaihoz az önálló kutatáson kívül Jankó László korai két publikációja is alapul szolgált. A kötetben található győri összefoglalás máig nélkülözhetetlen volt a győri ötvösségről tájékozódni kívánók számára, azonban igen kevés ötvösmestert említ: pusztán azokkal foglalkozik, akiktől a mű megjelenéséig elérhető tárgyi emlék maradt fenn, és a győri ötvöscéh működésének kezdeteire vonatkozó következtetései az újabb kutatási eredmények felszínre kerülésével ma már kiegészítésre szorulnak. Más művészettörténeti munkákban ritkábban történik utalás győri mesterekre vagy művekre, itt Kapossy János Magyarországi ötvösök a XVIII- XIX. században (1934), Somogyi Árpád esztergomi, komáromi és kőszegi ötvösségről szóló tanulmányaira, H. Kolba Judit- Lovag Zsuzsa'. A szombathelyi egyházmegye ötvösművészeti emlékei c. publikációjára, Grotte András: Kísérlet néhány ötvösjegy feloldására II. című közleményében a Hügel- családra vonatkozó győri adatokra és P. Brestyánszky Ilona A pest- budai ötvösség című, nagylélegzetű munkájára gondolhatunk. A harmincas években nagy lendülettel megindult győri ötvösökkel kapcsolatos kutatásokat tehát nem követték újabbak. Az egyetlen kivétel Grotte András Raabcsaláddal foglalkozó tanulmánya, ahol a Christian Raab munkásságáról kapunk részletes képet, és megemlítődnek további győri ötvösök is (Egy magyarországi ötvösdinasztia - a Raab család, Művészettörténeti Értesítő, 1989. 1-4. sz.). Ugyanezen mesterről olvashatunk még a mester fiának (a tanulmányban tévesen unokaöccsének) Esztergomba telepedése révén, Somogyi Árpád említett esztergomi ötvösségről szóló publikációjában (Esztergom régi ötvösművészetéről, Művészettörténeti Értesítő, 1967. XVI. évf. 3. sz.). Az elmúlt évtizedekben felbukkant újabb adatok, iratok, dokumentumtöredékek, művek, és a társtudományi kutatások ötvösöket érintő újabb megállapításai nem kerültek művészettörténeti feldolgozásra, nem integrálódtak a korábbi ismeretekkel. Mindez arra késztetett bennünket, hogy újravizsgáljuk a győri ötvösökkel kapcsolatba hozható forrás- és emlékanyagokat, és megkíséreljük felkutatni azokat a tárgyakat, amelyek munkáik közé sorolhatók. A végzett munka egyik részeredményeként jött létre 1993- ban a győri Xántus János Múzeumban A győri ötvösség tárgyi- és emlékanyaga - XVI- XIX. század - című kiállítás, amely - az akkori lehetőségek szerinti teljességre törekedve - először tette láthatóvá együtt a fennmaradt iratokat, dokumentumokat és ötvöstárgyakat, betekintést nyújtva a céh történetébe, a mesterré válás és a mesterség gyakor2
